A magánjog szerkezete

Előszó. Ez a könyv olyan, mint a tengerszem, amiként az regényes elképzelésünkben él: szilárd határok közé szorított foglalata a tenger végtelenjének; mély tó, amely ritmikus hullámveréssel felel a tenger viharzására. Csakugyan, mindaz az eszmeáramlat, amely a jogélet és a jogtudomány tengerében évtizedek óta kavarog, itt zsong e mélyértelmű könyv művészien megvont kereteiben. Fürst László műve az első nagyobbszabásu kisérlet jogirodalmunkban az értékelő és fogalomképző jogászat összeegyeztetésére. Benne kibékítő kiegyenlítésre talál a jogtudományban dúló methodologiai vita, mert végső eredményül az értékelő, a tény- és a logikai tudományok módszerének együttes alkalmazását kívánja a tételes jogtudomány részére. Benne tükröződik e műben a jogalkalmazás egész problematikája: az elvont jogszabály viszonya a konkrét életjelenségekhez: a jogtételek darabossága, következetlenségei és ellentmondásai és e fogyatékosságok áthidalása az eseti értékelésben. S mindez nem elméleti ködképekben, hanem ad oculos demonstrálva a jogélet konkrét jelenségeiben, mivégből a magyar birói gyakorlaton felül gazdag összehasonlító anyagot von kutatási körébe a nagy nyugati nemzetek jogrendszereiből. Az új irányok irodalmi termékeinek bő feldolgozása mellett Fürst László mindvégig teljesen önálló utakon jár és számos olyan gondolati finomsághoz jut el, amely alig megmarkolható és eddig irodalmi kifejezésre sem talált. Nem csoda, ha mint minden mű, amely új utakat tör Fürst László könyve is szokatlan gondolatkapcsolatokkal, újszerű kifejezésmódokkal küzködik. Azért megfeszített figyelmet és elmélyedést kiván olvasójától. De a türelmet gazdag okulással jutalmazza, nemcsak a tudományos búvárlat, hanem a gyakorlati jogalkalmazás számára is. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a könyv tudományunknak egészen új irányu elmélyítését jelenti. S azért szivből kivánom, hogy eszmekeltő tartalma minél előbb és minél szélesebb körben részesüljön a megérdemelt méltatásban. Budapest, 1933. december havában. Dr. Szladits Károly.