A lenyírt hajú lány

Századunk első évtizedéig Menandrosz alig volt több puszta névnél: műveit csak idézetgyűjteményekből és római átdolgozásokból ismertük. 1906-tól kezdve Egyiptom földje Menandrosz vígjátékait tartalmazó papiruszleletekkel ajándékozta meg az ókori irodalom kedvelőit, s máig négy, többé-kevésbé teljes és tucatnál is több töredékes vígjátéka került napvilágra. Kötetünk az újjászületett ógörög író nyolc drámáját mutatja be, többségük először olvasható magyarul. A görög újkomédia az 5. század politikai vígjátékával szemben a hanyatló athéni társadalom családi életét állítja előtérbe, a generációk közti ellentétet, a szerelem és házasság kérdéseit, a helyes nevelés ma is időszerű problémáit. Ennek megfelelően szelíd vagy mogorva apák, kikapós vagy felelősségtudó ifjak, hetvenkedő katonák, ravasz rabszolgák, kerítők, örömlányok, szakácsok és áldoktorok népesítik be a színpadot. A műfaj legnagyobb mestere finom pszichológiával ábrázolja hőseit, és még a tipikus alakokat is egyéni vonásokkal ruházza fel. Figuráit szeretetteljesen rajzolja meg, s bízik az ember lehetőségeiben. Ebben áll a menandroszi humanizmus, amely még Goethét is elragadtatott kijelentésre késztette. A mai olvasó meglepve fogja tapasztalni, hogy a szerző - az átdolgozások révén - ismeretlenül is hatott a nyugat-európai drámára: Menandrosz olvasásakor Shakespeare vagy Moliere nem is egy alakjának és helyzetének előzményére fog bukkanni.