A legboldogabb emberek a földön

Erről a könyvről joggal állíthatjuk, hogy jóval több sezrzője életrajzánál - egyúttal a Teljes Evangéliumi Keresztény Üzletemberek Nemzetközi Közösségének megalakulásáról és kezdetéről tudósít. Tanúivá válunk, hogy mi történik, ha valaki megtanul teljes egészében Isten vezetésére hagyatkozni. Demos üzletember,a ki kiemelkedő sikereit hitének, kitartásának köszönheti. E könyv bizonysága annak, hogy Isten ma is élő, ugyanúgy cselekszik, ahogyan azt tette a Biblia korában. A történet mondanivalójának értékét növeli üdítően természetes írásmódja. Demos Shakarian élettörténete választa d arra a mindenkit érdeklő kérdésre, amelyet a könyv címe oly igényesen vet fel: Valójában kik a legboldogabb emberek a földön? Idézet a könyvből: "Végül mégis sikerült összeszednünk száz férfi nevét, akiket meghívtunk feleségükkel együtt Knott Berry farmjára. Elérkezett az este és a farm nagy ebédlője megtelt, Rose és én az asztalfőn ültünk, ahonnan jól áttekinthettük a jelenlévőket. Amikor így szemlélődtem, rendkívüli gondolatom támadt. Mi lenne ha mondjuk néhányan, mondjuk öten-hatan kijönnének ide és elmondanák a többieknek, miért járnak templomba akkor is, amikor a legtöbben-különösen a sikeres üzletemberek, már nem teszik. Mi vonzza őket annyira Jézushoz, hogy neki áldozzák egyetlen pihenőnapjukat? Mit jelentett az ő életükben, személy szerint, a Szent Szellem? Ez hatalmas buzdítást adhatna valamennyiunknak. A következő pillanatban hunyorognom kellett. Három asztallal odébb felvillant egy magas, középkorú, halszálkás öltönt viselő férfi arca. Olyan volt, mintha fényszóró sugározna rá. Ránéztem Rose-ra, de úgy látszott, neki nem tűnt fel. Hogy lehet az, hogy nem vette észre? Sajátos fény táncolt, villogott a férfi körül a zsúfolt teremben és én tudtam, hogy ő az az ember, akit ki fogok szólítani. Alig vártam, hogy az étkezésnek vége legyen. A kávé és a gyümölcstorta kész kínszenvedés volt számomra, annyira kíváncsian vártam már, mi mondanivalója van annak a férfinak. Végre mindeki megitta a kávéját. A pincérnők leszedték a tányérokat, a székeket hátrébb tolták, és mindenki hátradőlt, várva, hogy elhangozzék a felkérés az adakozásra. De én ehelyett odafordulta, a halszálkás öltönyös férfihoz. - Uram... igen,.. ön... ön ott, a kék nyakkendőjében és Isten adta mosolyával. Lenne olyan szíves idejönni? - A férfi meglepettnek látszott, de lassan elindult az asztalok között, majd megállt mellettem. - Nem osztaná meg velünk azokat a csodálatos dolgokat, melyeket az Úr cselekedett az ön életében? - kérdeztem. A férfi csodálkozva csóválta a fejét. - Nem tudom ki mondta el önnek - mondta, - de igen... a feleségemnek és nekem sok okunk van a hálára. - Azután elmondta, hogyan gyógyult meg nemrég az apósa ima által egy olyan betegségből amit az orvosok gyógyíthatalan ráknak tartottak. A teremben beálló meghatódott csendben újra körültekintettem. Az ablak közelében egy újabb fénylő arcot fedeztem fel. - Uram, idejönne, hogy mindannyian láthassuk...? És így ment ez másfél óráig, a nagy teremben, az egyik férfin a másik után fedeztem fel annak a láthatatlan erőnek a kisugárzását. Hallottunk történeteket rendbe jött házasságokról, leküzdött alkoholizmusról, megbékélt üzletfelekről. Állandóan Charles Price kifejezése motoszkált az agyamban, a teljes evangélium, hiszen az Örömhír minden egyes megjelenési formája szóba került aznap este személyes tapasztalatok révén. Rövidek, magvasak, tényszerűek - ilyenek voltak e gyakorlatias férfiak beszámolói. Senki sem prédikált, senki nem használt különleges szavakat, de az összhatás hatalmasabb volt, mint bármelyik prédikációjé, amit valaha is hallottam. Miután tíz-tizenegy férfi elmondta a mondandóját, újra átvettem a mikrofont. - Barátaim! A teljes evangéliumot hallottuk most - mondtam, - amit üzletemberek egy csoportja hirdetett. - Teljes evangélium... üzletemberek. Valami miatt ezek a szavak megragadtak az agyamban."