A konduktív pedagógia története

Előszó A konduktív pedagógia csak 50 éves. Az öt évtized alatt folyamatosan fejlődött. S most ismét főiskolán1 tanítjuk. Ennek lehetősége előbb elveszett, majd ismét megvalósult. Ez fontos állomása az Intézet történetének. A konduktor-tanítóképző főiskola az a 50 éves konduktív nevelés központi épületében" helyezkedik el. A külső szemlélő számára feltűnő, hogy milyen sok lépcsőfok vezet főbejáratához. Megbotránkoztató jelenség egy mozgássérültek intézete részéről! Ezeket a lépcsőket a főiskola hallgatói, dolgozói és vendégei számára tervezte a Műegyetem tanára, Reischl Antal professzor a 60-as években. A mozgássérülteknek a lépcső alatti alagútban van a liftekhez vezető, gyalog és autóval is jól megközelíthető bejárat. A lépcsőn azonban a nap minden szakában mozgássérült gyerekek is közlekednek nagy igyekezettel, s ha nem lenne ez a lépcső, fel kellene építeni részükre. A szülők türelmesen kivárják a lassan születő lépéseket. Az autóbusz megállója az intézet előtt van, elhangzik az állomás neve I ,,Pető Intézet" -, és sokan emelik le gyermekkocsikban ülő mozgássérült gyermekeket, hogy azután betolják őket az Ambulancia vagy a Mentőporta ajtaján; a kocsikat a tárolókban hagyják. A gyerekek innen részben gyalog, a belső lépcsőn, vagy lifttel közelítik meg csoportjaikat, amelyeket már nagyon el akarnak érni. Ugyanakkor kifelé is van forgalom, gyerekek jönnek le az autóbuszhoz, amely a svábhegyi játszótérre, vagy a Szemlőhegyi-barlangba, vagy Eger nevezetességeinek megtekintésére, illetve terv szerint máshová viszi őket, ahol természetesen nagy utat fognak megtenni. A beszállított, ideérkezett gyerekek nagy részben más országokból jöttek, hogy rövidebb-hosszabb idő alatt elnyeljék azt a lehetőséget, amelyet otthon nem láttak biztosítva. Itt török és ciprusi, arab és izraeli és még 15-féle más nemzetiségű gyermekek és szüleik a legnagyobb barátságban együtt dolgoznak. A konduktív nevelés lehetőségének híre szülőtől szülőig és a különböző médiák által terjedt és terjed. Az elmúlt évtizedekben számos, főleg német, angol nyelvű tanulmányban írtak a konduktív pedagógiáról; könyvet is adtak ki róla; ezek magyar nyelven nem jelentek meg. Szerzőik nem is tudták megismerni és hitelesen megismertetni a konduktív pedagógiát. Saját kiadványainkat kevesen olvasták, így a konduktív pedagógiáról sem a nagyközönség, sem a szűkebb szakmai körök nem kaptak elegendő, illetve megfelelő információt. Sokak véleménye, hogy a konduktív pedagógia története és lényegének leírása nem veszhet a semmibe. E könyv ilyen elgondolásokból készült. Azok, akik részt vettek a konduktív pedagógiai rendszer kialakításának folyamatában, már alig érhetőek el, így amikor az 50 éves történetet bemutatom, elsősorban saját élményeimre és összegyűjtött adataimra szorítkozom.