A költő és a macska-Te és a világ

Fülszöveg "A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat. Miért nem? Mert a Világ anyja a természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa marad. Mert a gonoszt tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged s elcsúfítja a világot." "Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz." Tartalom A költő és a macska 5 Elöljáróban 6 Farkasok 8 Vihar sodrában 23 Így jövénk ki, mink s a marhák 31 Vihar a Geisterwaldban 60 Angyalka 87 Sárga pillangó 92 Világ remetéje 94 A nagy titok 97 A szilveszteri rektor 103 Csak egy anya 108 Péter meg én 115 Karácsonyi mese 120 Álom és valóság 124 Fráskarikamacskalikalócitrony 129 A költő és a macska 146 Te és a világ 151 Te és az Isten 153 A viharról, ami időnként jön és elmegy 156 Arról, amiu időnként megfertőzi körülötted a levegőt 158 A bosszúról 160 A törvényekről 160 Jog 161 Igazság 161 Büntetés és jutalom 162 Amit a bűnről tudnod kell 162 Jóindulat 162 Elfogultság és megértés 163 Vágy és öröm 163 Védőoltás csalódás ellen 164 Gazdagság és szegénység 164 Még a moha is virágzik 166 Mindent újra kezdünk 166 Nem vagy egyedül a földön 167 Amikor mégis egyedül vagy 170 Békétlenség ellen 172 Szorgalom és restség 172 Az állatról, aki benned él 174 A barátságról 174 Hála 175 Szabadság 176 Önkéntes száműzetés 176 Otthon 177 Honvágy 178