A kereszténység története

"Lesztek tanuim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig" - mondta "áldozócsütörtökön" Jézus Krisztus a tanítványainak, mielőtt a mennybe emelkedett és - újra eljöveteléig - a felhő el nem takarta előlük. Krisztus tanúit, vagyis a Krisztusról tanúskodó embereket nevezték eredetileg keresztényeknek. Az utolsó vacsora búcsúszavait lezáró főpapi imájában pedig többször könyörög az Atyához követői egységéért, "hogy elhiggye a világ" isteni küldetését. Vajon Krisztusról tanúskodnak-e azok az emberek, akiket ma keresztényeknek nevezünk? Hiteles képet rajzolnak-e a Megváltóról kortársaik elé az életükkel és hitvallásukkal? S beszélhetünk-e az egységnek legalább mustármagnyi reménykeltő jelenlétéről, látva a kereszténység szédítő sokszínűségét, sok évszázados belharcait, meg-megújuló útkereséseit? S beszélhetünk-e az egységnek legalább mustármagnyi reménykeltő jelenlétéről, látva a kereszténység szédítő sokszínűségét, sok évszázados belharcait, meg-megújuló útkereséseit? Többek között ezekre a kérdésekre is keresi a választ a Kereszténység története, melynek első, angol nyelvű kiadása csaknem húsz évvel ezelőtt jelent meg, s hét utánnyomást követően a második, javított kiadást is hamar elkapkodták.