A kentaur - (A szapora, távoli hangpárok, mint a pillangók szárnyaltak felénk, közel a föld színéhez, ott libegtek pelyhes kérgén, nem mertek fölszökkenni abba a hihetetlenül magas, nyugodt kupolába, amely százmérföldes ívben borul

A könyv egy esendő, hétköznapi amerikai tanárember életének keserves utolsó három napjáról szó. Minden apróságnak megvan a maga mély értelme, a függönyt meglibbentő szellő a sors szele, s emlékezete mélyén a könyv minden szereplője az emberiség közös emlékkincsét hordozza. Az ősi múlt és a legmaibb ma kibogozhatatlanul egybeszövődik. Ám az író nem reflektorral világít az ember legmélyébe, nem sebészkézzel, hideg fejjel vájkál az élő és titkos sötétben, csak szelíd és láttató fényeket villant, a többit az olvasóra bízza. A múltat és jelent, a merész, modern képeket és a mitológiát, az átélt és képzelt történést nem kell szálaira szedni: az a maga teljességében kerek, lírai megformált egész.