A jó rendről

A kötetet alkotó írások a jó rend négy jellemzojének a tökéletlenséget, a tekintélyt, a szabadságot és a súrlódást tartják.A tökéletlenség az utópikus reményekkel szemben felszámolhatatlannak tuno emberi esendoség, kontingencia és pluralitás következménye. Egyben ez a súrlódásaink, konfliktusaink forrása. És ugyanez a szabadságunk forrása: mivel sem a tudásunk, sem a viszonyaink nem tökéletesek, minden esetben szükséges a cselekvok mérlegelo döntése. A szabadság egy tökéletes világban csak a rosszabb irányába mutathat, és ki akarna olyan orült lenni, hogy a rosszabbat akarja? A szabad akarat feltételezi, hogy a világ még javítható. A szabad és súrlódásokkal teli (tökéletlen) világ igényli a tekintély létét. A tekintély ad ugyanis erot a törvényeknek, kikényszerítésüknek, és a tekintély dönt a törvény alkalmazásakor mindig felmerülo egyes esetekben. A jó rendben a szabadságért fizetett ár a súrlódás és a tekintély uralma. Nincs semmi inherensen elnyomó a közösen bírt értékek, jelentések és a közös célok létében, ugyanakkor nincs semmi inherensen dekadens a sokféleségben, az eltérések létében. A szabadság szabadelvu felfogásával konkurens értelmezés szerint az ember erkölcsi lény, mivel kultúrája van (szempontjai), és a szempontjai alapján, mérlegelés után hozza meg a döntését. Az értelmi rend teszi lehetové a szabadságot. De az értelmi rend nem a szabad választás terméke, hanem a nevelésé, tekintélyé, elfogadásé. Szabadság csak forum internummal együtt lehetséges.