A hitehagyott

Molnár Ákos Fortunatus Imréről szóló regényében nemcsak a valóságos történelmi személy a regény meghatározó szereplője, de maga a budai (középkori) zsidó nép/közösség is mint kollektívum. Találóbb kort, történelmi szituációt (a mohácsi csatavesztést előkészítő válságot és lecsúszást) s azt megtestesítő drámai hőst keresve sem lehetett volna találni, hogy bevilágítson a katasztrófája küszöbére érkező zsidóság sorsába. A regényt a II. világháború előestéjén (1937-ben) akár konkrét figyelmeztetésnek is fel lehetett volna fogni. S noha az író az utószóban azt játszotta, hogy "Regényemben igyekeztem elkerülni minden jelenkori vonatkozást" - ezt sem akkori, sem mai olvasói nem vehetik komolyan. "A Szerencsés Imrék éppoly kevéssé halnak meg, mint a könyv züllött, önző urai. Ismerjük ezt a típust, ismerjük a köznemesből lett országos hatalmasságokat is, akiknek önzése, kapzsisága romlásba dönt egy országot, hogy aztán a zsidót állítsa egyedüli bűnbaknak a felbőszült nép elé. Ismerjük a törtető zsidót is, aki úszik az árral, vagy inkább hiába próbál azzal úszni" Bizonyára könnyű volna a könyvbe belemagyarázni, hogy Szerencsés Imre minden cselekedetének az inferioritás érzete az okozója. Ám úgy hisszük, hogy a szerző mást, többet akart mondani. Többet: olyasmit, ami a mához is szól. Lesznek sokan, akik meg fogják érteni mondanivalóit" - írta Hatvany Bertalan. (Szép Szó, 1937. V.)