A hajósok megérkeznek

A megkönnyebbülés és a kíváncsi aggodalom vegyes érzésével fejeztem be ennek a kötetnek minden egyes darabját Kisorosziban - ez a helység biztosította ugyanis számomra a mindennapoktól való távolságot és a természetközelséget. Az előbbi az elmélyüléshez kellett, az utóbbival pedig Békésen töltött gyermekkorom közegét idéztem föl. Békésen víz mellett éltünk, Kisorosziba hajó visz. Gyakran láttam, ahogy a hajó orra sebet hasít a sima víztükörbe. Bevallom, eddig egyszer sem sikerült pontosan azt a verset megírnom, amelyiket akartam: mindig kicsit más, kevesebb lett. Tapasztalhattam: az alkotás ferde érzés. Bár az elképzelt tökéletes és a megvalósult versek közti eltérés izgalmas volt, e kötet befejezése óta is arra vágyom: képes legyek egyszer azt a verset pontosan úgy megírni, ahogy szeretném: az érzékek és a beszéd közös nyelvén. Minden munkámmal erre törekszem. A könyv szerkezete eltér a megszokottól. Nem tudtam ugyanis a szokásos sorba rakni és ciklusokba osztani az itt olvasható verseket. A motívumok belső összefüggései és egy közvetlenebb beszédhez való kapcsolódásuk azt kívánta, hogy egy körvonal mentén helyezzem el őket. E kör középpontjában - az első kötet Alfa című írásának folytatásaként - a Béta című írás van. Kérem tehát az Olvasót, hogy a könyvet középen, ennél a versnél kezdje olvasni, és onnan haladjon balra vagy/és jobbra. Ha kicsit megnehezítem is a dolgát, bízom abban, hogy jóindulata párosul azzal a szeretettel, amellyek a könyv körébe vonzhatom őt.