A főzőkanál csodálatos meséi

ELŐSZÓ Most, hogy könyvem a nyilvánosság elé kerül, némi aggodalommal kérdem: nem fognak-e félreérteni? Elsősorban azért, mert ha lapozgatok az itt következő receptek között, magamnak is be kell látnom, hogy bizony sok olyan étel akad közöttük, amelyeknek elkészítése manapság úgyszólván lehetetlen. - Remek...! "Vegyünk hat tojássárgáját!" ... De hát honnan vegyünk? - hallom máris a savanyú megjegyzéseket. Régi igazság, hogy egy könyv nem csak a mának íródik. És holnap talán már nem lesz háziasszonyi probléma a tojás, a tejszín, a vaj és a cukor. Erre a holnapra, a háború utáni konyha lehetőségeire fegyverzi fel a sütés-főzés tudományának kedvelőit és gyakorlóit ez a könyv és ezt el kellett mondani mentségére. Másik nyugtalanító érzésem: félek azoknak a kritikájától, akik több tapasztalattal bírnak és a főzés mesterségét jobban értik, mint én. Ezek joggal mondhatják majd: - Hohó! Rengeteg remek dolog, százféle ételcsoda van még a világon, amelyeknek készítési módja hiányzik ebből a könyvből! Ime válaszom: ez a könyv nem rendszeres szakácskönyv, csupán receptgyüjtemény, amelyet évek hosszú során szedtem össze lelkes szorgalommal. Mindenütt, ahol valami jó ételt ettem, magánháznál vagy vendéglőben, itthon vagy külföldön, első gondolatom az volt: hogyan juthatnék az illető étel receptjének birtokába? Sok fáradság, utánjárás és ügyeskedés kellett ahhoz, hogy célomat elérjem -, de íme, itt a gyüjtemény teljesen és hiánytalanul! Mindegyik darabjáról tudom, hogy kitől és hol szereztem, épp ezért számomra egy kissé emlékkönyv is, napló is ez a szakácskönyv.