A fehérlábú Gaálné I-II.

Az ifjú Krúdy áll az olvasó előtt e két kötet lapjain. Még nem az új kor régi hangulatokat melengető Szinbádja, de nem is Alvinczynek, a Vörös postakocsi utazójának meghitt útitársa. A hosszú álombéli utazásokra készülőt érjük tetten itt. Mondhatnánk úgy is, hogy a "terep előzetes felderítésének" lehetünk tanúi a következő, mintegy másfélszáz elbeszélésen keresztül. A puhán ringó postakocsi batárja helyett könnyű homokfutóval járjuk be a nyírségi tájakat, a tájban megbúvó, omladozó kúriákat, melyekben a szegénységükben is oly dölyfös Zathureczkyek avagy a hétszilvafás Gaálok melegszenek - lángtalan kandallóik, kihűlt búboskemencéik helyett - illúzióik mellett. Krúdy par excellence elbeszélő volt, még akkor is, ha - szándéka szerint - regényt írt. Ez a gyűjtemény első kötete válogatott elbeszéléseinek, mely először kísérli meg az író teljes életművét áttekinteni, és nemcsak a legtöbbször találomra összeállított kötetekre ügyel, hanem számba veszi a napi- és folyóiratok hasábjain porlódó írásait is. A pályakezdés éveinek egyes darabjain ilyen vagy olyan írói hatások fénycsilláma játszik, ezt azonban ellensúlyozza az írói egyéniség eredetisége, elbeszéléseinek kezdettől fogva egyedül reá jellemző sajátos hanghordozása. Ha csak ez évek munkásságának eredménye maradt volna ránk, minden bizonnyal akkor is új lapot kéne nyitni kedvéért irodalmunk történetében. A válogatást ez időszak elbeszéléseinek teljes bibliográfiája egészíti ki.