A custodia-felelősség problémái a római jogban

A kései préklasszikus, valamint a klasszikus római jogban az idegen dolgot őrző érdekelt adósokat a bona fides elve alapján terhelő - első ízben talán a haszonkölcsön-szerződések körében megjelent - custodia-felelősség a római magánjog legtöbbet elemzett és (a mai napig) vitatott konstrukciói közé tartozik.A szerző hangsúlyozza, miszerint a custodia-felelősségnek a jogi romanisztikai szakirodalomban uralkodó tisztán objektív értelmezése egyrészt nem bír minden más interpretációt teljes mértékben kizáró létjogosultsággal, másrészt pedig - többek között - a "közönséges" (tehát nem a vis maior értelmében vett) rablásért, valamint a harmadik személy által elkövetett dologrongálásért való felelősség a vétkességi, nem pedig az objektív custodia-felelősség területére tartozik a klasszikus római jogban is. Az ezzel kapcsolatban megalkotott "casus medius teória" a témakör mára szinte parttalanná duzzadt szakirodalmában foglaltakhoz képest újszerű megközelítést jelent.Annál is inkább tűnik most fontosnak a custodia-felelősség kérdéseinek vizsgálata, mert az objektív kontraktuális felelősség problémaköre napjainkban talán még aktuálisabb, mint valaha. Hazánk új Polgári Törvénykönyve a régi kódexben érvényesülő szabályozáshoz képest az előreláthatósági klauzula magyar jogba történő átültetésével "objektivizálta" a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősséget.