A csillagszemű

A magyar irodalom az 1950-es években a gyermek- és ifjúsági irodalom területén, a történelmi regény műfajában szembetűnő gazdagodást mutat. Olyan szerzők is, akik korábban nem fordultak a gyermek- és ifjúsági irodalom műfajaihoz, úgy tűnik, kedvvel meséltek. Ekkoriban adták ki Kolozsvári Grandpierre Emil A Csillagszemű c. regényét, A csodafurulya c. népmesekötetét (1954), A törökfejes kopja c. mesei elemekkel átszőtt történelmi regényét (1955). Szerencsére a műveken nincs nyoma, hogy a korszak irodalompolitikája kikényszerítette alibi irodalom körébe tartoznak. A "szocialista irodalom egészséges kívánalmaira" reagálva a magyar írók egy része ilyen-olyan módon (elhallgatott, alibi műveket írt) kivonulni kényszerült az irodalomból, s volt, aki közülük a dogmatikus irodalompolitika szűkös valóságfogalma elől a mese birodalmába menekült. A szerző a hallgatás helyett a műfaji kísérletezést választotta, megírta A Csillagszemű c. meseregényét. A Csillagszemű, ahogy a korabeli kritika is megjegyzi, napok alatt elfogyott. Azt, hogy főhőst a nép köréből választott, dicséretes tettként értékelte a korabeli kritika. Másik méltánylandó erényének műfaji, meseregénnyel történő kísérletezését tekintették. Volt kritika, amelyik A Csillagszeműt népmeséből kinövő pikareszk regénynek tartotta, volt, amelyik a pikareszk magyar változatának.