A chilloni fogoly

Az idén lenne százéves Kosáry Domokos (1913-2007), a Magyar Tudományos Akadémia néhai elnöke (1900-1996). ,,A chilloni fogoly" című, könyvritkaságnak számító börtönnaplójának és ,,A történelem veszedelmei" című kötetben (Magvető, 1987) megjelent, néhány ma is időszerű tanulmányának újrakiadásával rója le tiszteletét előtte, emlékezésül, az általa 1992-ben életre hívott Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia. A kötet megrendítő példája annak, hogyan épített ki magának a börtönben ,,belső erődvonalat" a nemzetközileg elismert, ám itthon 1949-től a szakmából hosszú időre kiszorított történész - a történelemre ,,meg nem sértődve", meggyőződését soha fel nem adva. Ars poeticáját így fogalmazta meg: "A kutatót felelőssége és szakmai tisztessége nemcsak arra kötelezi, hogy bonyolult igazságokat elfogadjon, hanem arra is, hogy kritikai vizsgálat és viszonyítás nélkül, pusztán tekintélyi alapon ne fogadjon el ,,igazságokat". Hogy ragaszkodjék az ellenőrzés, a meggyőződés, a meggyőzetés jogához. S hogy se kedvezés reményében, se meghunyászkodásból, se érdekből, se a könnyebbség kedvéért ne fogadjon el olyasmit, amiről megbizonyosodva nincs. Mindezzel persze néha magára vonhatja (Kossuth szavával) a ,,hatalmasok komor tekintetét". Nehézségek közé kerülhet, de ezt amúgy sem tudja mindig elkerülni. Igazi feladata (...) az, hogy a kutató felelősségével, tisztességével végezze munkáját. Meghajoljon az igazság előtt. Ne hajoljon meg, csak az igazság előtt".