A bolond gránátalmafa (újgörög költők antológiája)

A század nemzeti irodalmai között kétségkívül a görög az egyik legjelentősebb. Bizonyíték erre a szuverén tehetségek sokasága, akik valami összetéveszthetetlenül egyénit és eredetit teremtettek, egybefogva mitologikus múltat, és küzdelmes jelent, tájat és történelmet. A kérdés inkább az, miért ilyen későn fedezzük fel - noha Képes Géza, Devecseri Gábor, Somlyó György, Vas István jóvoltából igen jelentős kísérletek tanúi lehettünk - ezt a "csodát". Ha van csodája, ha van titka ennek a költészetnek, akkor talán az ösztönös (vagy tudatos) mértéktisztelet, a meg-megújuló visszhangja az ókori "sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb"-nak, ebben a költészetben az emberbe vetett hit mellett ott van az ember megdöbbentő embertelenségei ébresztette kétely is.