A blokád I-V.

,,Arról beszélt, hogy a finn visszavonulás közben elpusztították maguk mögött a hidakat és az utakat, s ezzel a terepet annyira járhatatlanná tették, hogy azt csak teljes értékű és helyesen elosztott technikai eszközök birtokában lehetett volna leküzdeni rövid idő alatt... - De ezzel mi nem rendelkezünk - mondta szenvedélyesen és elkeseredve Zvjagincev. - A minden méter leküzdött útért, az ellenség aknatüzében levert minden cölöpért, minden összeszedett hídmezőért drága vérrel kellett megfizetnünk... Nem, nem panaszkodunk - folytatta Zvjagincev. - Tudjuk, hogy a háború vérrel és nélkülözésekkel jár. De ha lett volna elegendő műszaki felszerelésünk, ha lettek volna valóban mozgékony utászcsapataink, akkor... Sztálin itt szakította félbe Zvjagincevet. De Zvjagincev nem látta Sztálint, és nem találhatta ki, hogy szólni akar. Beszélt hát tovább, noha az egész terem látta, hogy Sztálin odamegy az elnökségi asztal legtávolabbi sarkához, egy cseppnyit előrelép, s lágy mozdulattal maga elé emeli pipáját szorongató kezét - akkor tett így, amikor kérdezni akart valamit a felszólalótól. Zvjagincev még akkor sem hallgatott el, amikor észrevette, hogy minden tekintet, a terem egész figyelme másra irányul, valahová oldalra, s akkor sem, amikor végre megértette, hogy Sztálin mondani akar valamit. S akkor meghallotta Sztálin csöndes, szenvtelen hangját: - És mondja, Zvjagincev elvtárs, ezek szerint önnek az a véleménye, hogy a műszaki csapatoknak ugyanolyan mozgékony technikai eszközökre van szükségük, mint a többi fegyvernemnek? Helyesen értettük önt? Zvjagincev mostmár nagyon gyorsan megértette, hogy válaszolnia kell, haladéktalanul válaszolnia, mert a teremben feszült csend volt, és az emberek tekintete ismét rá irányult. Aztán nagyon hangosan válaszolt: - Természetesen, Sztálin elvtárs, pontosan ez a véleményem!"