A Titanic pusztulása (SZERKESZTŐ Réz Miklósné, Szuhay-Havas Ervin)

Az elsüllyeszthetetlennek hitt Titanic, a kor technikai csodája, mi is lett volna más, ha nem úszó "társadalmi minta", amelyen - akárcsak az igazi társadalomban - felül találjuk a milliomosokat, középütt a polgári középosztályt, legalul pedig a koldusszegény kivándorlókat. amikor 1912. április 14-ének éjjelén, az első atlanti átkeléskor a titanicot elérte végzete, több volt ez közönséges katasztrófánál. bizonyos értelemben jelkép az óriás hajó: a polgárság önbizalma súlyos sebet kapott: a végzetes éjszaka után "semmi sem volt többé ugyanolyan", írja világsikert aratott művében Walter Lord. A feszülten érdekes könyv aprólékos nyomozó munka eredménye: megragadóan tárja elénk a katasztrófa emberei aspektusait. A visszaemlékezések nyomán maguk a szemtanúk beszélik el a hihetetlen éjszaka történetét. TARTALOM A csodahajó 5 Egy prófécia 7 Vissza Belfastba? 9 "Valami jéghegyről beszélnek, asszonyom" 17 "Az Úristen sem tudná elsüllyeszteni" 34 "Menj csak, én még maradok egy keveset" 55 "Azt hiszem, Hardy, mindennek vége" 71 "Ilyenkor már csak így szokás" 81 "Hát odalett a gyönyörű hálóinge!" 97 "Akár valami ostoba piknik" 110 "Északra megyünk, méghozzá pokoli gyorsan!" 127 "Az unokahúga óhajtja meglátogatni, uram" 139 Tények a Titanicról 160 A könyvben szereplő utasok névsora 169