A Holcroft-szövetség (The Holcroft Covenant)

Fülszöveg A tengeralattjáró számára, mely ezen a hajnalon beállt a dokkba, a háború véget ért. Küldetése már egy újabb háború előkészítésével volt összefüggésben. Két férfi állt a parancsnoki torony tetején, egyikük a német haditengerészet főtiszti egyenruhájában, a másik pedig, egy magas civil, hosszú, sötét színű felöltőben, a szél ellen felhajtott gallérral, de kalap nélkül, mintha dacolni akarna az északi-tengeri téllel. Mindketten az utasok hosszú sorát nézték, ahogy alant lassan, hosszú sorban vonulnak a parton a hajóhíd felé. A híd bejáratánál egy katona még ellenőrizte a neveket, majd az utast kézen fogva bevezették - vagy bevitték - a tengeralattjáró fedélzetére. Néhányan, kivételesen, önállóan mentek. Ők lehettek a legidősebbek: tizenkét-tizenhárom évesek. A többiek apró gyerekek voltak. A csecsemőket még a parton tengerészorvosoknak adták át a rideg tekintetű, egyenruhás nővérek. Az óvodás korú és kisiskolás gyerekek egyforma utazótáskát szorongatva, kéz a kézben bámulták a különös, fekete hajót, mely otthonuk lesz a következő hetekben. - Hihetetlen - mondta a tiszt. - Egyszerűen hihetetlen! - A kezdet - felelte a felöltős férfi. - A nap gyermeke... - A Kárhozottak Gyermekei - vágott közbe a magas férfi. Így kezdődik Robert Ludlum lebilincselő regénye, amelyből nagysikerű film is készült, világsztárokkal a főbb szerepekben.