3 db könyv Mindszenty Józsefről: A Conti utcától Recskig - Újabb Mindszenty-kutatások + Mindszenty és Barankovics - Adalékok a ""keresztény párt"" problematikájához + Mindszenty a Sándor-palotában - Hat tanulmány

Mindszenty és Barankovics - Adalékok a ""keresztény párt"" problematikájához A neves művelődéstörténész könyve az 1945 szeptemberétől 1949 januárjáig hivatalosan bejegyzett politikai pártként működő Demokrata Néppárt és a magyar katolikus egyház viszonyával foglalkozik. hirdetés A DNP vezetője, Barankovics István főtitkár és a magyar katolikus egyház élén álló Mindszenty József bíboros, hercegprímás között végig igen feszült volt a viszony, s ugyanez állt a klérus és a Demokrata Néppárt kapcsolatára is. Mészáros professzor könyvéből kiderül, hogy túl a személyes dimenziókon - Mindszenty és Barankovics kölcsönösen nem kedvelték egymást -, az ellentétek oka legelsősorban koncepcionális volt: a bíboros, hercegprímás elismerte a realitásokat, így azt, hogy a szovjetek által támogatott és irányított, Rákosi Mátyás vezette kommunista párt megkerülhetetlen tényezője a magyar politikai életnek. Mindszenty József békés viszonyra törekedett a kommunistákkal, de nem kívánt velük se szoros, se baráti kapcsolatot kialakítani, mert tudta, hogy Rákosiék célja az egyház fokozatos elpusztítása. A DNP vezetői között viszont többségben voltak az ún. ,,haladó katolikus" baloldali értelmiségiek, akik francia példára hivatkozva szorosabbra fűzték volna az MKP-vel való viszonyukat. Nem ismerték fel, hogy a szovjet megszállás alatt álló Magyarországon teljesen más a hatalmi pozícióban lévő kommunisták egyházhoz való viszonya, mint Nyugaton, ezért igyekeztek kisebbíteni az egyházellenes támadások veszélyét. Csak egy példa: 1948. január 10-én Rákosi Mátyás nyilvánvalóan Mindszentyre utalva azzal fenyegetőzött, hogy megsemmisítik az egyházi reakciót. Ezt a beszédet Barankovics István a DNP Hazánk című lapjában üdvözölte, mint annak bizonyítékát, hogy nincs ok a kommunistáktól való félelemre. További feszültségforrást jelentett az is, hogy Mindszenty József egyetlen konzervatív pártnak sem volt hajlandó engedélyezni a katolikus jelző kizárólagos használatát. Mészáros István arra is emlékeztet, hogy 1945 után korabeli vélemények szerint az ország többségét kitevő katolikusok nagy része Mindszenty József és a püspöki kar mögött állt, vallási-erkölcsi-közéleti-társadalmi ügyekben. Ezt az egységes, baloldalellenes tábort politikailag megosztani csakis egy olyan, keresztény elveket valló, de a kommunistákkal szoros kapcsolatot ápoló párttal lehetett, amely vállalta az ellentétet Mindszenty bíborossal. A könyv szerint Barankovics István kifejezetten jó viszonyt ápolt Rákosi Mátyással, aki többször is felhasználta a DNP-t egyre erősödő egyházellenes akcióinak az igazolására. Mindszenty József 1948. decemberi letartóztatása után azonban ugyanolyan kíméletlenül bánt el a Demokrata Néppárttal, mint korábban a kisgazdákkal, hiszen ekkor Rákosi már lényegében megszerezte az egyeduralmat, s nem volt szüksége többé arra, hogy a DNP-vel igazolja tetteinek helyességét. Ezért 1949. januárjában a Demokrata Néppárt kénytelen volt bejelenteni megszűnését. Mészáros István kétségtelennek tartja, hogy Mindszenty József és Barankovics István is egyaránt őszintén, tiszta szívvel a magyar nép, a magyar katolikus-keresztény közösség javát akarta szolgálni, de más volt a motivációjuk: míg a DNP elnöke rövid távon gondolkodott, a bíboros, hercegprímás távlatokban, magasabban állt, messzebbre látott. A Conti utcától Recskig - Újabb Mindszenty-kutatások Az 1945-1990 közötti magyar egyháztörténetre - és köztörténetre - vonatkozó ismereteket számos új kutatási eredménnyel gazdagította az ismert szerző e könyvében is. Ezek egyike: az 1956-os forradalommal foglalkozó történeti szakirodalom számára teljesen új az a kép, amelyet bemutat - alapos dokumentációval kísérve - Mindszenty és Nagy Imre viszonyáról az 1956-os forradalom idején. Ezzel kapcsolatosan egy másik jelentős újdonságot tartalmaz a ,,Mindszenty és Wyszynski" című tanulmány, a magyar és lengyel bíboros tevékenységének hiteles dokumentumok alapján történő összevetése, elsőként a szakirodalomban. A címadó földrajzi nevek - Conti utca, valamint Recsk - az első és utolsó tanulmány címében szerepelnek. Ezek az 194551949 közötti időszakből tárnak fel fontos, eddig homályban léévő tényeket. Kiemelkedő jelentőségű a történettudományi szakirodalomban eddig alig említett téma alapos feldolgozása: ,,Mindszenty az üldözött zsidóság megmentéséért." A befejező, meditációra is alkalmat adó írás előremutat a XX. század második felének legkiemelkedőbb hazai lelkiségi eseménye - az 1947/48-ban megrendezett Boldogasszony Éve - 60. évfordulójára ,,Szűnjön meg a gyűlölet vulkánja ..." címmel. Mindszenty a Sándor-palotában - Hat tanulmány A szerző, Mészáros István, új könyvében ismerteti Mindszenty 1940-1944 között történt négy látogatását a budavári Sándor-palotában. Teleki Pál, Bárdossy László, Sztójay Döme miniszterelnökök és Szöllősi Jenő miniszterelnök-helyettes idején. E tények a szerző számára alkalmat adtak arra, hogy bővebben foglalkozzon négy témával: Mindszenty a nyilas-náci propaganda ellen, küzdelme Muraköz visszacsatolásáért, tevékenysége zsidó honfitársaink mentése érdekében, ellenálló szervezkedése a háború azonnali befejezéséért. Két tanulmány az 1947 őszén tartott Nemzeti Mária-kongresszus két országos jelentőségű eseményét dolgozza fel. Egyik: Magyarország összes katolikus egyházközségének ,,parlamentje", amelyen Mindszenty elnöklete alatt a magyar egyház jövője szempontjából fontos kérdéseket tárgyaltak meg; másik: a magyar katolikus egyetemi-főiskolai ifjúság 12 pontja, szemben a felsőoktatásban egyre erőteljesebben előrenyomuló marxista-kommunista törekvésekkel. ,,A megegyezés elmarad" című tanulmány Rajk László külügyminiszter és a Szentszék diplomáciai küzdelmével foglalkozik, amely Mindszenty sorsa körül 1948/49 fordulóján zajlott le. Ezt folytatja a ,,Károlyi Mihály legnagyobb politikai dilemmája" című dolgozat: a ,,vörös gróf" mint párizsi követ hadakozása 1949-ben a Mindszenty mellett kiálló franciaországi politikusokkal, tömegekkel. Végül a szerző bemutatja - ,,A Mindszenty-jelenség: 1975-2005" címmel - a haza Mindszenty-tisztelet három évtizedes történetét, fejtegetve-elemezve a Mindszenty-kultusz megszakítástalan folyamatának lényegét, megnyilvánulásait, mai aktualitásait.