3 db japán regény: A dobozember + A fekete eső + Ószakai éjszakák

A dobozember Egy halott az aluljáróban Százezer ember észre sem vette Ez a regényben idézett valóságos vagy kitalált újsághír akár A dobozember mottója is lehetne. Ugyanis arról a világról tudósít Abe Kóbó regénye, amelyben ilyen képtelen eset előfordulhat. Arról a világról, amelynek közönyét, részvétlenségét, adott esetben ellenségességét van, aki nem tudja elviselni - s így a kívülhelyezkedésnek egy sajátos módja terjed el. Kartondobozba bújt emberek tűnnek fel az utcákon, akik dobozlényükkel nyugtalanítják közömbösen vegetáló embertársaikat, jeleznek valamit, de az emberi közösség, a társadalom nem akarja ,,fogni" jeladásukat. Egyetlen motívum sejlik fel a regényben, amely képes lenne a dobozembert kicsalni a dobozvilágból: a szerelem. Csak az életet szimbolizáló lány menthetné meg az elszigeteltségtől, a magánytól. A homok asszonyához, Abe Kóbó korábbi nagy sikerű regényéhez hasonlóan az író most is finom szimbólumokkal, költői képekkel, leírásokkal dolgozik. Ősi japán forrásokhoz nyúl vissza: a ,,nikki" - a naplóirodalom - és a ,,dzicu-roku" - a megtörtént események hagyományához. S a tradíció az európai olvasó számára meglepően modern mű formájában születik újjá. A fekete eső Néhány év óta a Kobatake faluban lakó Sidzuma Sigemacu úgy érezte, hogy unokahúga, Jaszukó, súlyos teher a lelkén. S egyre inkább olyan érzése volt, hogy nemcsak ebben a néhány évben, de a jövőben is viselnie kell ezt a már-már kimondhatatlan lelki terhet... Így kezdődik a világhírű japán író, Ibusze Maszudzsi regénye a - fekete eső-ről, amely Hirosima egéből hullt le azután, hogy az amerikai repülők az atombombát ledobták a városra. Az a zápor, amely a fekete felhőből hullt, és amely ugyanúgy sugárfertőzést okozott, mint maga az atombomba, mint a bomba által elpusztított város romjai, mint a bomba által megnyomorított sebesültek tízezrei, a túlélők, akik csak haladékot kaptak a haláltól, és ezt a haladékot iszonyatos ellenértékkel fizették meg. Ibusze könyve egy fiatal lány elrontott életének regénye, és egyben egy szörnyű pusztító fegyver, az atombomba hatásának története. Mindarról, ami Hirosimában történt, sokat írtak már, Ibusze könyve azonban az egyszerű emberek életének megsemmisülésével, az emberi boldogság elpusztulásával, az egyszerű szavak intelmet és tanulságot hordó erejével, emberközelben tárja elénk a fekete eső, az atomhalál hétköznapi, és éppen ezért talán mindennél szörnyűségesebb arcát. Ószakai éjszakat Fukuszuke, a szerencse fia, így nevezik el társai a regény főhősét, aki valóban a szerencse fiának érezheti magát, mert Ószaka kivilágított utcáin tekergő, éhező csavargóból ,,apacs" lett belőle, teljes jogú tagja a koreai Kim ócskavas-tolvajlásból élő csapatának. Oszaka közepén, az egymillió-kétszázezer négyzetméternyi lebombázott gyártelep romjai közt keresik éjszakánként nehéz kenyerüket a csapat tagjai. Örökös harcban állnak a rendőrséggel, a rommező őrzésére kirendelt csőszökkel és a Pénzügyi Igazgatóság teát iszogató bürokratáival, akiknek dolguk lenne, hogy kezdjenek valamit a háború idején lebombázott fegyvergyár romjaival, de nem tesznek semmit. Ezért az apacsok - csavargók, börtönt járt mackósok, zsebtolvajok, agyafúrt vagányok - magukénak érzik a romokat, s megpróbálnak pénzt facsarni az ócskavasból. Vas van elég, csak ki kell ,,bányászni", de jó pénzt érő réz vagy mangán ritkán akad. A ,,jó" kereseti lehetőségnek híre megy egész Japánban, csak úgy áramlanak az apacstelepre a társadalom számkive-tettjei az ország minden részéből. A rendőrségi hajszák egyre sűrűsödnek, egyre nehezebb zsákmányhoz jutni. Már-már reménytelennek látszik az apacsok sorsa. De akkor kósza hír kel szárnyra ezüstlemezeket tartalmazó ládákról, melyek a Pénzügyi Igazgatóság raktárában hevernek. Összefog az egész telep a nagy hadjáratra...