2 db kötelező olvasmány Homérosztól: Íliász + Odüsszeia

Odüsszeia Az Odüsszeia érdekfeszítő meséje, rokonszenves, nem testi erejével, hanem okosságával, ravaszságával kitűnő főhőse, számos életszerűen megformált, csaknem realista típusoknak tekinthető mellékalakja (a kondás, a dajka, Nauszika stb.), a tengeri utazás fantasztikus, de mégis emberi eseményei, a szerelem viszonylag nagy szerepe a történetben, mind megkönnyítik, hogy a mai olvasó élvezettel, azonosulással mélyülhessen el a csaknem háromezer éve született műben. Ebben a műben nem emberek küzdenek egymással, Odüsszeusz a természet erőivel veszi fel a küzdelmet: nem kétséges, hogy kivel rokonszenvezzen az olvasó, kiért aggódjon feszült, veszélyes helyzetekben. Az egyetlen komoly emberi gonoszság, amely megjelenik az eposzban, a kérőké. A velük való leszámolás - minden kegyetlensége ellenére - jogosnak és természetesnek érezhető. Az Odüsszeia természetesen több és más is, mint amit a mitológiában, az ókori görög polisz világában járatlan olvasó kivehet belőle, de remekmű volta éppen abban (pontosabban abban is) megnyilvánul, hogy különböző síkokon fogadható be. Íliász ,,Hullámzik a Homérosz-kép. Élt-e; egy ember volt-e, vagy kettő? Vagy kettőnél is több? Korának képe is hullámzik. S a mű keletkezésének körülményeié is. S közben: szilárdan áll, vagy inkább azt mondhatnók, győzedelmes nyugalommal úszik mind e nyughatatlan hullámzás tetején maga a történet. S a szöveg - úgy, ahogyan ránkmaradt, betoldás-nem-betoldásaival együtt. S jellemei, alakjai... Mennyi arc! És milyen gyöngéd-kérlelhetetlen következetesség ebben az arc-rengetegben, jellem-erdőben, ember-tárban!... S az Íliászban ez mind az egy Akhilleusz köré csoportosul. Úgy áll ott Akhilleusz az Íliász elképzelt középpontjában, mint a szép apuliai amphora-kép valóságos közepén. Ezen a képen trójai foglyokat áldoz Patroklosz halotti máglyáján; kiengesztelhetetlen és kegyetlen, mint a későbbi római költő, Horatius jellemezte, de nemcsak kiengesztelhetetlen és kegyetlen, hanem ennek ellenére, sőt ezen belül valami más is. Mi? Emberi. Mert körülötte ott van kegyetlenségének indokolása. Íme: a sértés, barátja halála, s ezt megelőzően s ezt követően egyaránt: rövidéletűségének tudata. Az első nagy sértődés és harag. Rövidéletű, mint mi mindnyájan. Az aggastyán is. Matuzsálem is. Az sem él eleget, az sem lát eleget a létezés gyönyörű csodájából..."