2 db Jókai Mór regény: Egy magyar nábob + Kárpáthy Zoltán

Ismertető: E két remekében találja meg Jókai először (Nábob: 1853-54, Kárpáthy Zoltán: 1854-55) legigazibb témáját és legmélyebb ihletőjét: az új és régi küzdelmét a közelmúltban. Bennük jut közelebb a környezet- és jellemrajz realizmusához - egyéni regénystílusához. Liberális szellemű társadalombírálat lobog e művekben, de a maradiság az író személyében csak bocsánatos bűn, a hazafiatlanság mindennél súlyosabb vétkéhez képest. A nemzeti egység e két regény legfőbb mondanivalói közé tartozik, ám a nagybirtokosok vezette egység: illúzió, melyből egy évtizeden belül a költő is kigyógyul. (Az illúzió létrejöttét az elnyomás szülte bizonytalanság magyarázza.) Kár-{292.}páthy Zoltán már el is veszti mágnási vonásait: benne Jókai az értelmiséggé váló nemességet dicsőíti. A szerelem rajza sokhelyt a 18. század szentimentális regényeire emlékeztet: a hedonista főnemesség erkölcse áll itt szemben a polgári családiassággal és bensőséggel; az érzelmek rousseau-i kultusza igazi lírai hangvétellel kap helyet Mayer Fanny és Kőcserepy Vilma sorsában. Az ábrázolás személyes átfűtöttsége sokban családi hagyományból, a szerző gyermekkori élményeiből ered: Kőcserepy Vilmában első szerelme (Asztalos Etelka) emléke él, a jurátusokkal keményen bánó nagyúri főnökre pedig apja visszaemlékezései hívhatták föl a figyelmét. Az anekdota sokrétű szerepe kevés alkotásában mutatható ki oly világosan mint a Nábobban. Nemcsak egyes helyzeteket, a mellékszereplők egész csoportját (Tarnaváry, Bogozy, Kárpáthy János szolgái meg cimborái) s az élőbeszéd ízeit meríti innen, hanem a mese alapját, s Jancsi úr személyében egyik főfiguráját is. A döntő fordulatok (Törik-szakad csárda, koporsó-küldés, a kései házasság) így eredetiek, nemzeti színezetűek lesznek, mindennek pedig éppen a műfaj meghonosodása tekintetében van nagy jelentősége. Ez irányba mutatnak a népmesei, mondai mozzanatok is (a három Mayer-leány, a Vilmát megszabadító Kárpáthy Zoltán, a sejtelmes, befalazott lakosztály). Mint Jókainál rendesen, a cselekmény gazdagságával lépést tart a környezetrajz sokszínűsége: a két regény több mint húsz évet ölel fel, a legkülönfélébb színhelyeken (Párizs, Pozsony, Kárpáthfalva, Pest stb.) játszódik. Kastélyokba, polgárházakba, politikai gyűlésekre éppúgy elvezet, mint ügyvédi kancelláriákba és népünnepélyekre. Jókai jól ért a különféle csoportok lélektanához (sokkal jobban, mint az egyénekéhez), jellemzésükben egyes nyelvi rétegek mesteri kezelése is segíti, a tárgyi miliő leírása pedig valósággal szenvedélye. Mindebben sokat köszönhet a negyvenes évek életkép-divatjának is. Fanny sorsa nyomán ismét meggyőződhetünk róla: az író visszariad a tragikus motívumoktól. Derűs, (néha már túlzottan idilli) világnézete megóvja attól, hogy hősnőjét bűnbe vagy öngyilkosságba vigye. A szerkezetre jellemző a hangulatok (komikum - érzelmes szomorúság) változatossága, az ellentétek gyakori alkalmazása, leghangosabban azonban a férfias tetterő, a nemzeti élniakarás kürtszava hangzik ki. A hangnem váltogatása sok tekintetben az események egymásutánját is megszabja. Közhely, hogy az anekdota és életkép fellazítja a kompozíciót. Valóban, a Nábob inkább korrajz, mint 19. századi regény; még a főhősét is nehéz lenne kiválasztani. Kezdetben Rudolf, később Jancsi úr, majd Fanny pályázhatna a főhős címére. A Kárpáthy Zoltánban háttérbe szorul az anekdota, szembetűnő felépítésének nagyobb fokú szervessége.- További ismertető: "Belelapozás".