Bartholomaeus Platina
Bartholomaeus Platina reneszánsz receptjei
A lakhely kiválasztása (Deligendus
locus ad habitandum)
Minden élőlény a
négy őselem valamelyikéből ered, amelyek vagy külön-külön, vagy keverten
alkotják a létezőket. Az elemek közül kettő akad, melyekben – vagy lakhelyet
készítve belőlük – leginkább él az ember, tudniillik a föld és a levegő. A tűztől
és a víztől ugyanis, melyek egyike mértéken felül hideg és nedves, míg a másik
meleg és száraz, természettől fogva annyira idegenkedünk, hogy nem vagyunk
képesek bennük időzni azon felül, amit egyes testrészeink megkívánnak.
Barátságosabb közegnek számítanak tehát, sőt egyfajta természetes otthonai az
emberi nemnek a föld és a levegő. Ezekben kell tehát egészségünk és a gyönyör
kedvéért lakhelyet választanunk, nehogy alábbvalónak bizonyuljunk e szempontból
az állatoknál, akik élőhelyükön egyszerre keresik a testi épséget és a
gyönyört. Ennélfogva a civilizált és a tehetség áldásában részesült ember
válassza akár városban, akár vidéken az adott évszaknak megfelelően a lehető
legegészségesebb, gyönyörködtető, kellemes, bájos helyet, ahol építkezhet; ahol
foglalkozhat a földműves munkákkal, ahol áldozhat tehetségével a múzsáknak,
ahol végső soron (nem is olyan nehéz ez egy tisztaságban és tudósságban
kiemelkedő férfiúnak) magukkal az istenekkel társaloghat. Nyáron magas helyekre
törekedjünk, amelyek nem felhősek, nem túl szelesek, ellenben az égbolt tiszta,
világos, a hőmérséklet mérsékelt. Házunk legyen kellően tagolt, ablakaink pedig
(ahogy Varro is javasolja) keletre és nyugatra nézzenek. Az ilyen lakhelyet
ugyanis a felkelő nap bevilágítja, egyszersmind úgymond megtisztítja az éjszaka
szennyétől, és nem is melegszik fel annyira, miközben a nap nyugatra tart, mert
az északi szelek lehűtik.
Ugyanezen
megfontolás alapján járjunk el, ha az jutott osztályrészünkül, hogy a
tengerparton lakunk, mivel a más fekvésű lakhelyeket a déli és a lenyugvó nap
túlzottan felhevíti. Márpedig a hosszan tartó hőségtől testünk elgyengül, a
gyönyörből sem meríthet erőt, így súlyos és veszedelmes betegségek támadhatják
meg. Tavasszal pedig, továbbá ősszel és télen, különösen a mérsékelt éghajlatú
vidékeken, alkalmas és egészséges lakhelyünk lehet dombos vagy tengerparti
tájakon, amelyek távol esnek a mocsaraktól, állóvizektől, valamint forró, kénes
vizű forrásoktól. Egyesek arról is írnak, hogy a folyó menti és a tengerparti
vidékek egészségtelenek ott, ahol délről fúj a szél, különösen az alacsony
fekvésű helyeken – napjainkban a halálesetek magas száma alapján jó példaként
szolgálnak erre Latium és a tengerparti vidékek déli szélnek kitett területei.
Ugyancsak
óvakodni kell a túlzottan hideg területektől, különösen, ha északi szél söpri őket,
ez ugyanis az idegek kitágulását vagy összehúzódását, illetve merevségét
(görögül ezek neve szpaszmosz
és tetanosz), továbbá tüsszögést, orrfolyást,
hascsikarást, csipásságot, rekedtséget és vesefájdalmat okozhatnak. Vegyük
ezenkívül számításba, hogy miként a túlzott melegtől az emésztés félbeszakad,
az álom elillan, a test elgyengül, az ész leáll, úgy a mértéktelen hidegtől az
érzékek tompulnak, az elme pedig elbutul, minthogy nélkülöznie kell természetes
gyúanyagát. Celsus azt állítja, legjobb a szélmentes tél, a nyár pedig akkor
egészséges, ha inkább nyugati és északi szél fúj, nem pedig keleti. Egészséges
a szél, ha a mediterrán földterületekről érkezik, betegít, ha a tenger felől
fúj. Telente tagjainkat tűz mellett kell melegíteni, de nem szabad túl sokáig a
kandallónál időzni, nehogy testünk elrestüljön, szellemünk eltompuljon, agyunk
pedig, ahogy az lenni szokott, elteljen ártalmas gőzökkel, miután a hő a fej
felé irányítja a testnedveket (ezek görög neve catharra és rheuma). Télen keresnünk kell valamilyen
városi vagy falusi elfoglaltságot, és ha a tudományokkal jegyeztük el magunkat,
gyakorlatoztatni kell szellemünket – ebből származik ugyanis általában a tartós
és teljes gyönyör.
A testedzésről (De exercitatione
corporis)
Szabad emberhez
méltó módon edzeni kell testünket, mivel a tunyaság elgyengíti a szervezetet,
és a renyhe életviteltől hanyatlik az egészség. Edzéssel felélénkíthetjük
tétlenségtől ellustult vérünket, és erősebbé, készebbé tehetjük tagjainkat az
éppen adódó feladatok elvégzésére. A mozgás hőt gerjeszt, így étvágyat
kelt a gyomorban – elménket pedig az érzékek segítségével fürgébbé és élesebbé
teszi a dolgok rejtett, csodálatos természetének megértéséhez. Az edzésre ne
emésztés előtt kerüljön sor, és ne is akkor, ha valamelyest vagy kifejezetten
éhesek vagyunk. Meg kell várnunk az első emésztés idejét, amikor már nem kell
tartanunk attól, hogy gyomrunk még teli van nyers táplálékkal – vagy ellenkezőleg,
üresen korog.
Alkalmasan edzi
az embert, ha sétál, ha munkálkodik, dombra megy fel-le, vagy nem túl nehéz
dolgokat cipel egyik helyről a másikra. Ha otthon tartózkodunk, testedzésnek
megfelel a kapálás, a boronálás, a gyomlálás, a fák beoltása, nyesése –
lelkünknek is jót teszünk így, miközben kertünket vagy gyümölcsösünket is műveljük.
Ugyancsak edzik testünket (csak valamivel hatékonyabban) a kisebb vagy nagyobb
labdákkal végzett gyakorlatok, a lóháton vagy gyalogosan űzött játékok, továbbá
a gladiátorkodás, bár ez utóbbi alantas tevékenységnek számít. Ezenkívül a
távolugróverseny, a gerelyvetés, az íjazás, birkózás, részvétel fárasztó
vadászaton – mind illenek nemes és polgári származású férfiúhoz egyaránt, mivel
ha a szükség úgy hozza, elszántan fognak majd fegyvert hazájukért. Mindezen
gyakorlatokat egészségünk, ennélfogva pedig gyönyörünk érdekében alkalmasabban űzhetjük
Isten szabad ege alatt, napsütötte helyen, mint négy fal között vagy árnyékban.
Ahogy Celsus mondja, azok a legjobb gyakorlatok, amelyek megizzasztanak, és
amelyektől elfáradunk, de nem merülünk ki teljesen. De leginkább arra kell
ügyelnünk, hogy minden porcikánkat egyenlő mértékben eddzük, erőnlétüknek
megfelelően, nehogy végül valamelyiket kíméljük, míg a többinek ártunk a
túlzott igénybevétellel. Ahogy a túlzott kényelmesség, úgy a mértéken felüli erőfeszítés
is veszedelmet hoz ránk. Az arany középútra kell törekednünk, nehogy fájdalom
legyen osztályrészünk a gyönyör helyett.
A vacsoráról (De coena)
Miután végre
aznapra minden testi erőfeszítést letudtunk, este ennünk kell. A mi korunk
vacsoráját a régieknél a prandium, azaz a déltájban
fogyasztott reggeli helyettesítette (a katonák körében a mai napig tartja magát
ez a szokás). Vacsorára olyan ételeket kell fogyasztanunk, amelyeket gyomrunk
könnyen megemészt. És ezekből is keveset, különösen az epebajosoknak, akiknek
betegsége az éjszaka termelődő testnedvektől és az ételtől súlyosbodni szokott,
sok kellemetlenséget okozva. Vacsora után két órán át minden testmozgástól
tartózkodni kell, különösen a szertelen mozdulatoktól (ahogy az
elmetornáztatástól is), amíg el nem jön az első emésztés ideje.
A tréfáról és a játékról
(De ioco et ludo)
Az emésztés ideje
alatt a tréfák és a játékok egyáltalán ne akadályozzák pihenésünket, nehogy a
gondolkodással elfoglalt érzékek akadályozzák a gyomor munkáját. Az elmés,
kedélyes, mértéktartó tréfálkozáshoz nincs szükség csípős megjegyzésekre,
bohóckodásra, harapós szavakra. Nincs helye ilyenkor komédiásoknak, ízetlen
tréfának, gúnyos mondókáknak, ordítóversenynek, ezekből ugyanis harag,
méltatlankodás támad, és többnyire nagy veszekedés lesz a végük. Illedelmes
játéknak számítanak a kockázás, a sakk, a különféle kártyajátékok díszesen
festett lapokkal. Ne csaljunk és ne legyünk mohók, mert akkor szabad emberhez
méltatlanná és utálatossá válik a játék; továbbá semmiféle gyönyörűséget nem
okoz, mivel a félelem, a harag és a mérhetetlen bírvágy változatos módokon
kínozzák a játékosokat. Ha éjjel, gyertyafénynél kell dolgoznunk, ne étkezés,
hanem emésztés után kezdjünk neki. Az elme tevékenysége, izgatott állapota
ugyanis a természetes hőt elvonja a gyomortól, így nem lesz elegendő ereje az
emésztéshez.
Az álomról (De somno)
A túlzott
testgyakorlás és a hosszú ébrenlét kikezdi a testi erőt, akadályozza az
emésztést, csökkenti a tettrekészséget, felizgatja az elmét.
A kiegyensúlyozott alvás azonban, amely nem kábultságból vagy részegségből
következik, a munkában elcsigázott tagjainkba új erőt önt, hőt szolgáltat a
gyomornak, az elmét megtisztítja, és végül is a testünket mindenestül megújítja
a helyes cselekvéshez, amiből az erényes szokások származnak.
Télen
alkalmasabb a tollal töltött vánkos, nyáron pedig a gyapjú- vagy selyemhuzatú
egészségesebb. A túlzott alvás kerülendő, ugyanis testünket sorvasztja,
érzékeinket gyengíti, hasmenésre hajlamosít, továbbá eltompítja értelmünket. A
halandókat álomra hívja az éjszaka, mivel nyugodt, sötét, hűvös és nedves
természetű. Az álmot gyakran megzavarják a poloskák. Ezektől a következőképp
szabadulhatsz meg igen könnyen. Kígyóuborkát áztass vízbe, majd a lével hintsd
meg az ágyadat vagy környékét. Esetleg használj ecettel kevert marhaepét, így a
poloskák ki sem kelnek tojásukból.
Hasonlóképpen
menekül majd a bolha, ha korianderes vizet locsolsz az ágy köré. Egészségtelen
és betegségeket okoz a napközbeni alvás, az elmét ugyanis elgyengíti, az
orrcsepegést fokozza, a nyálkát gyarapítja, a természetes hőt tönkreteszi, és
általánosságban lomhává, restté, kókadttá tesz minket.
Hogyan aludjunk (Qua ratione cubandum
sit)
Hason fekve
aludjon, akinek gyenge a gyomra. Ez a póz ugyanis segíti az emésztést, nem
hagyja összesűrűsödni a nyálkákat, mert növeli a természetes hőt, ami a mérgező
nedveket elpárologtatja. Igencsak hasznos, ha az alvás megkezdésekor a jobb
oldalunkon fekszünk, majd átfordulunk a bal oldalunkra. Elménk épségének megőrzéséért
ne aludjunk hanyatt fekve, ugyanis ez a testhelyzet többféle súlyos betegséget
okoz, mivel az agyat, az idegeket és a veséket is megfertőzi a folyékony
testnedv, minthogy ez a póz eltéríti mozgását a helyes irányból. Csodásan hat
viszont az egészségre, ha fejünket és vállunkat magasabbra helyezve alszunk.
Éjszaka,
különösen pedig alvás idején, kerülendő a holdfény, mert hideg folyadékokat hoz
létre testünkben, és mindenféle hurutot okoz. A legveszedelmesebb, ha a hideg
és nedves természetű holdsugarak az alvó fejét érik.
Az együtthálásról (De concubitu)
Hippokratész, az
orvosok fejedelme, ez az isteni tudományú férfiú azt állítja, hogy az
együtthálás egyfajta nyavalyatörés. Nem szabad túlzottan törekedni rá, de nem
is mellőzhetjük teljességgel, minthogy a szaporodáshoz van köze, melynek révén
az élőlények különböző fajai fennmaradnak. Ha ritkán kerül rá sor, akkor –
ahogy Celsus mondta – felélénkíti a testet, ha gyakran, akkor elernyeszti.
Celsus azt is hozzátette mindehhez, hogy nem a közösülések számán múlik,
gyakorinak kell-e tartanunk vagy nem, hanem az életkoron és a fizikumon. A
szeretkezés ugyanis nem éppen haszontalan, és gyönyört is okoz, amennyiben nem
jár a nyomában kimerültség és fájdalom. Nyáron és ősszel inkább kerülendő,
télen és tavasszal helyénvalóbb a közösülés. Biztonságosabb éjszaka
szeretkezni, mint nappal, hacsak az aktus után közvetlenül nem kell
virrasztanunk vagy dolgoznunk.
Mi a teendő, miután
fölkelünk az ágyból (Quid sit agendum ubi cubitu surrexeris)
Ha jól
emésztettünk, reggel nyugodtan keljünk csak fel, amint felébredtünk. Ha
emésztésünk nem volt tökéletes, akkor még pihengessünk az ágyban, és próbáljunk
visszaaludni. Ha reggel túl korán kellett kelni, akkor napközben pihengessünk,
és kerüljük a testgyakorlást vagy a munkát. Ahogy este, úgy reggel is kerülni
kell a hideget, mert az a fejnek és a gyomornak fájdalmat okoz. Miután
felkeltünk, szépen fésülködjünk meg, s közben krákogjuk fel a szervezetünkben
éjszaka keletkezett nyálkát. Ha jó egészségnek örvendünk, akkor hasznos, ha
étkezés előtt megmossuk a lábunkat és arcunkat, alaposan ledörzsölgetve közben
a testünkben keletkezett, a bőrfelszínre kiülő salakot. Különösen nyáron tesz
jót egészségünknek, ha bő vízzel arcot mosunk. Télen azonban legyünk óvatosak,
nehogy a hideg megmerevítse idegeinket, és így érzékeink sérüljenek.
Ha beleink
összehúzódtak, akkor a bélmozgás megindítása orvosi feladat, ahogy a hasmenés
megállítása is. Éppen ezért a doktoroktól kérjünk tanácsot erről a kérdésről és
minden egyéb olyan készítményről is, amely az egészség megőrzését szolgálja.
Amikor ugyanis majd rátérek a természet törvényeinek tárgyalására, csak néhány
alapelvet fektetek le. Inkább a gyönyörről beszélek majd valamivel bővebben,
amiből sok és hosszan tartó lesz majd osztályrészünk, ha az ártalmas dolgoktól
óvakodva, előrelátóan és mértékletesen élünk mindazzal, ami megfelel a
természetnek.
Az alvás utáni
tennivalókról (De exercitatione post somnum)
Celsus azt
javasolja, hogy aki jól emésztett, az energikusabban, aki rosszul, az lazábban
végezze teendőit. Az is sokat számít, hogy városiak vagy falusiak vagyunk-e,
esetleg katonák, vagy pedig elpuhult irodalmárok. Ugyanis mindenkinek természete
és tanulmányai szerint kell tevékenykednie. A falusi és a katona vadásszon. A
vadászat egyfajta hasonlóságot mutat a hadművészettel; másrészt a vadállatok a
parasztok ellenségei, mivel tönkreteszik a munkájukat. A polgár lelje örömét a
madarászatban, és a vadászatot se vesse meg. Akit pedig a tudomány és a múzsák
gyönyörködtetnek, olvasgasson fennhangon; olvasás után pedig sétáljon sokat a
szabadban, lehetőleg a napon, ha ettől nem fájdul meg a feje. Tevékenykedjen az
ősök szokása szerint: lovagoljon, látogasson kerteket és gyümölcsösöket,
ültessen és oltson fákat. Ültessen fűszernövényeket, gyomláljon, kapáljon,
fogjon madarakat léppel és bagollyal, legyen gondja a méhkaptárra, neveljen
énekes madarakat, legyenek halastavai, amelyekben nehézség nélkül lehet
halászni. Sétálgasson a piactéren, intézze az üzleti ügyeit, beszélgessen a
közügyekről, és ha szükséges, értekezzen ezekről. A piactérről térjen haza, ha
szokása napjában kétszer étkezni. Semmit ne tegyen éhesen, mert attól a gyomor
nyálkákkal telik meg. Az étkezés kevésbé megterhelő a középkorúaknak, mint a
fiataloknak. A legmegterhelőbb pedig a gyerekeknek és a gyenge erőnlétű
öregeknek. Arra is ügyelni kell, hogy ne együnk addig, amíg meg nem éhezünk,
nehogy méreggé és veszedelemmé változzon az, amit testi erőnk és életkedvünk
érdekében fogyasztunk. Mert bizony ilyesmiket okoz a félig emésztett élelemtől
duzzadó gyomor.
Mire figyeljünk az életben
a gyönyör érdekében (Quid observandum in vita ad voluptatem)
Elhatároztam,
hogy írok korunk főételeiről és köreteiről, amelyeket leginkább a római udvar
eszik, de csak miután kitértem pár kérdésre, amelyek összefüggenek az emberek
egészségével és gyönyörével. Ugyanis nem minden étel felel meg mindenkinek. Nem
egyformák a természetet alkotó alapelemek, és ugyanígy eltérnek egymástól az
emberekben jelen lévő testnedvek, ami miatt nem ugyanazt kívánjuk mindannyian,
hanem eltérő az ízlésünk. Ezért nem egyforma ételeket kell fogyasztanunk.
Mindenkinek olyasmi kerüljön a tányérjára, ami illik hozzá, ízlik neki, és
táplálja. Azt tanácsolom ezért, hogy senki ne egyék olyat, amitől undorodik,
vagy ami árt neki – ez ugyanis akár kínhalált is okozhat. Mérlegelje mindenki,
hogy mi felel meg a természetének, és csak olyasmit egyen, ami úgy táplálja
testét, hogy nem okoz kellemetlenséget. Mindenki tartsa észben a szókratészi
mondást, miszerint azért eszünk, hogy éljünk, nem azért élünk, hogy együnk.
Testünk a
közmegegyezés szerint négy testnedvből áll. Ezek a vér, az epe (amit cholera néven is ismerünk), a fekete epe (más
néven melancholia), végül a phlegma, azaz a nyálka. A vér székhelye a máj.
A rekeszizom az epe központja, míg baloldalt, egész pontosan a lépben
lakozik a fekete epe. A phlegma megviseli a fejet és a gyomrot; innen veszedelmünkre a húgyhólyagba és
a vesékbe is alászállhat. A meleg és nedves természetű vér a tavaszhoz
hasonlatos, a száraz és meleg epe a nyárhoz, a száraz és hideg fekete epe az őszhöz,
a hideg és nedves nyálka a télhez. A nedvek az év előre haladásának megfelelően
gyarapodnak. A vér február 6-ától egészen május 8-áig keletkezik, éppen ezért
ilyenkor jó minőségű, de szerény ételeket kell fogyasztani. Valamennyivel
kevesebbet kell enni, de többet inni. Ugyanakkor helyesebb ezen időszakban
hígítani az innivalót, húst és zöldségeket kell fogyasztani, és az
alapanyagokat főzés helyett inkább sütni. Az év ezen szakaszában a legbiztosabb
áldozni Venusnak. A sárga epe május 8. és augusztus 6. között jön létre. Ekkor
hideg és nedves fogásokkal kell élni, csak mértékkel dolgozni, és kevesebb sült
húst fogyasztani. Italunk minél hígabb legyen, hogy oltsa a szomjat, de a
testnek ne legyen kárára. Venustól ilyenkor mindenkinek teljes mértékben
tartózkodnia kell. A fekete epe uralkodik augusztus 6-ától november 6-áig.
Ilyenkor savanyú és kesernyés fogásokkal kell élnünk, és minél kevesebbet
fáradoznunk. November 6-ától egészen február 6-áig tart a phlegma (vagy ha jobban tetszik, a nyálka)
korszaka. Ilyenkor ugyancsak helyes többet enni. Kevesebbet kell inni, de
hígítatlan italt, kenyérrel a megszokottnál bővebben élni, és inkább főtt, mint
sült húsokat enni, zöldségeket pedig csak mértékletesen. Az év ezen időszakában
mindenféle meleg ételt kell fogyasztani. Venus az év ezen szakaszában nem
különösebben ártalmas.
Nem én, hanem maga a természet írja elő, hogy a fenti szabályokat
gondosan megtartsuk. Így egész évben könnyen eldönthetjük, mi használ nekünk,
és mi van ártalmunkra. Ezért sértetlen egészségben, gyönyörűséggel élhetjük
életünket, és nem szorulunk rá az orvosok segítségére. Még egy fontos figyelmeztetés:
ügyeljünk rá, nehogy mohóságunkban – ahogy az sokak szokása – alapos rágás
nélkül tömjük magunkba az ételt. A gyomor ugyanis kínlódik ilyenkor emésztés
közben, és a rekeszizomnak is fájdalmas, ahogy a nyers falatokat felböfögjük.
Alapos őrléssel lágyítsuk meg tehát az ételt, míg csak emészthetővé nem válik.
Ez a módszer csodálatosan segíti a gyomrot a táplálék feldolgozásában.
