Vörösmarty Mihály

Magyar költő, író, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.
Édesapja idősebb Vörösmarty Mihály 1797-ben szegődött gróf Nádasdy Ferenc nyéki birtokára gazdatisztként, édesanyja Csáty Anna; mindketten római katolikus vallású nemesi családok leszármazottjai. Az elemi iskolát Puszta-Nyéken (1807-11), a középiskolát a székesfehérvári ciszterci (1811-16) és a pesti piarista gimnáziumban (1816-17) végezte. 1817-1821-ben a pesti egyetem hallgatója volt. 1817-ben meghalt apja, a család nehéz anyagi helyzete miatt Vörösmarty 1818-tól Perczel Sándor három fiát (Miklóst, Móricot és Bélát) nevelte Pesten, 1820-tól a Bonyhád melletti Börzsönypusztán, majd 1823 őszétől újra Pesten. Reménytelenül beleszeretett Perczel Adélba (Etelkába).
1822-től 1823-ig joggyakornok volt Csehfalvi Ferenc alispán mellett Görbőn. 1824. december 20-án letette az ügyvédi vizsgát, de nevelői állását 1826 augusztusáig megtartotta. Ettől kezdve Pesten csak az irodalomnak élt. 1827-ben nagy szegénységben élt. 1828-1832-ben a kor legjelentékenyebb tudományos folyóiratát, a Tudományos Gyűjteményt és szépirodalmi mellékletét, a Koszorút szerkesztette.
A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-i alakuló ülésén Vörösmartyt rendes tagjává választotta - rendszeres fizetéssel. 1837-től 1843-ig Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel szerkesztette az Athenaeumot. 1842-től a Nemzeti Kör elnöke, 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke. 1843. május 9-én feleségül vette a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát (1826-1882); négy gyermekük született: Béla, Ilona, Erzsébet és Mihály, aki kisgyermekként meghalt.
Vörösmarty Mihály sírja Budapesten. Kerepesi temető: J. 82. A kivitelező a Gerenday-cég volt.
Vörösmarty Mihály szobra Bonyhádon. A költő mögött a két női alak Perczel Etelkát és Eratót, a szerelmi költészet múzsáját jelképezi (Szabó György alkotása)1848-ban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter felajánlotta neki a pesti egyetem irodalmi tanszékét, de azt nem fogadta el. Július 10-én - Kossuth ajánlására - Vörösmartyt a bácsalmási választókerület országgyűlési képviselővé választotta. 1849 júniusában, a Habsburg-ház trónfosztása után Kossuth a kegyelmi törvényszék közbírájává nevezte ki. Követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra, A világosi fegyverletétel után hosszabb ideig bujdosnia kellett. Közben egyik lánya meghalt, egészségi állapota megromlott.
1850-ben Pesten följelentette magát a katonai törvényszéken. Májusban házat és földet vásárolt a Fejér megyei Baracskán, 1853 tavaszán Kápolnásnyéken. Betegsége 1853 őszén fordult komolyabbra. 1855 novemberében az egész család Pestre költözött, hogy állandó orvosi felügyelet alatt lehessen, ennek ellenére 1855. november 19-én meghalt. November 21-én temették el a Kerepesi temetőben.
Költészetének általános jellemzői :
Vörösmartyt egyszerre foglalkoztatták a nemzeti és az egyetemes emberi létezés problémái. Ez utóbbiban XIX. századi irodalmunkban szinte egyedül áll.
Érdekelték az emberi létezés végső kérdései, egyik fő kérdése: van-e fejlődés a történelemben, vagy pedig az emberiség visszatér a kiindulópontjához.
Töprengő, kételkedő alkat, de "a benne égő tett- és haladásvágy akkor is áttöri végül e tragikus történelemszemlélet burkát, amikor minden érték megkérdőjelezésével, vagy éppen pusztulásával kell szembenéznie" ((Fenyő István))
Vörösmarty a magyar irodalom egyik nagy mítoszteremtője. Felhasznál régieket is (például a Zalán futásában), de ő maga is alkot ilyeneket (legfőképp a Csongor és Tündében): első költőnk, aki műveiben önálló szimbólumrendszert teremtett.
Ismertebb művei :
Lírai költemények ;
Zalán futása (1825)
Szózat (1836)
A Guttenberg-albumba (1839)
Ábránd (1843)
A merengőhöz(1843)
Gondolatok a könyvtárban (1845)
Országháza (1845)
Az emberek (1846)
Előszó (1850)
A vén cigány (1854)
Elbeszélő költemények;
A Hűség diadalma (1822)
Zalán futása (1823-24, nemzeti eposz)
Cserhalom (1825)
Tündérvölgy (1825)
A Délsziget (1826)
Magyarvár (1827)
Eger (1827)
Széplak (1828 )
A rom (1829-30)
A két szomszédvár (1830-31)
Szép Ilonka (1833)
Csongor és Tünde (1830)
Drámák;
Csongor és Tünde (1830), színjáték 5 felvonásban)
Czillei és a Hunyadiak
Kincskeresők
Vérnász
Marót bán
Az áldozat
Árpád ébredése