Simon Tamás

Nagyon tetszett!!!! :)

Az alap sztori jó, de nekem kicsit sok benne a káromkodás.

Nézem a borítót. Vérmacska. Grrrr. Egyből a Gyalog-galoppos vérnyúl jutott eszembe, a leharapott fejek ésatöbbi. Mondom, naaaa. Azért az mégis durva lenne, ez egy cica! Tudod, kis tündibündi szőrkupac, egy-két meow itt-ott-amott, doromb.doromb. Aztán gondoltam, nosza, olvassunk belőle ezt-azt, aztán meglátjuk. Az már elsőre lejött, hogy Alfi durvábban löki a sódert, mint egy nyóckeres taxis. Első meglepetésemben: hohóóóó, én bírom az ilyet! Felkiáltásokat hallattam. Hát mit mondjak? Te simontomi! Amit biztosan állíthatok: Alfi jött, látott, trógerkedett és nem kevésbé trágárkodott, nem a szokványos cuki-cica szerepben tündököl, de, hogy sok szívet megnyert a szőrkupac, na, az tuti! Eddig nagy ebpárti hívében álltam, most már a cicák felé is hasonló tisztelettel fordulok majd- de tartani (hopp, Ő tartana engem!) az hétszentség, hogy nem fogok! :D Ezek után mindig a szemem előtt lenne szegény Szőri sorsa, úgyhogy inkább maradok az ugatós négylábúaknál! A könyv több volt, mint élmény. A két fröccsös cicus naplója sok örömet okozott, néha fetrengtem és röfögtem(szigorúan azért, mert vissza kellett fojtanom a kuncorászást) A repülőn egy idősebb hölgy ült mellettem, mondanom sem kell, hogy elkerülhetetlen volt, hogy oda-oda pillantson. Remélem, hogy a szemgúvadás szimplán a szemüvegének volt köszönhető, de valahol a szívem mélyén tudom, hogy nem! :D Nálam becsúszott a dobogósok közé.De tényleg hárd szeleksön, nem spórolták ki belőle az obszcén szavakat. Szóval minimum 16-os karika jobb alsó sarokba. De részemről ezek ellenére is imádtam Alfit. Annyira, hogy már a 2. részt is bőszen elkezdtem olvasni. Az Alfinizmus gyakorlott híve leszek, és ha cicus tartással nem is hódolhatok, a könyvet azért terjesztem ismerőseim körében, hogy mindenhova eljusson a hír: ALFIUM: a hülyeség kémiai reakcióba lépett egy macskával és rászabadult a világra! Légy alfinista, különben ... világ lesz! Te simontomi! Volt neked gyerekszobád?

Alfirajongók figyelmébe egyértelműen ajánlva. Kicsit talán visszafogottabb, mint az első, de mindenképpen könnyed, élvezhető, fordulatos mű került ki Simon Tamás keze alól.

Alfinista lettem! Imádom. Még. Alfit. Meow!

Mindent visz... az első pár oldal után sírtam-nevettem. Macskásoknak kötelező elolvasniuk :)

Zseniális, érzékeny, trágár. Egy fiatalember világa a macskaoptikából. 14 év felett mindenkinek ajánlom, nem fog csalódást okozni.

EGYSZERŰEN imádom. imádom imádom és imádom. 1 óra alatt 50 oldalt olvastam. és képtelen voltam letenni . Vicces. Érthető. fergeteges.:)

Alfinista lettem. Nem túl régen, de azóta nagyon. Az alfium teljesen magával rántott, azt hiszem, valamiféle kezelésekre kéne járnom, terápiára, lehetőleg sokkra. Szerencsére még nem találták fel az ellenszerét, védőoltását, mifenéjét, így minden alfinista békességesen röhögheti magát vörösre, kivetkőzve emberi mivoltából, Alfi, a macska (bocsánat, A Macska) tappancsai előtt heverve. Persze Alfinak pontosan ez a terve, hogy amikor már öntudatlanul fekszünk, mivel az ő zsenialitása az utolsó csepp oxigént is kipréselte szánalmas kis agyunkból, jöjjön ő, és igája alá hajtson bennünket. Nem lesz az olyan rossz, ne tessék megijedni. Tulajdonképpen az egész úgy indult, hogy örökbefogadójáról (vagy méginkább örökbefogadott emberéről), Szőriről fog naplót vezetni, de a mindennapok történései mellett mindig szembetaláljuk magunkat a megvilágosító bölcsességekkel, amelyek az alfinizmus alapjait adják. Alfi nem könyörül, amikor háziemberének kisebb-nagyobb (de jobbára nagyobb) botlásairól ad hírt, kíméletlenül a földbe döngöl mindent és mindenkit, aki nem az ő úri kedve szerint cselekszik, aztán letépi a vádlijukat. Egyedi macskahangja azonban olykor egyenest a szívünkig hatol, és ismét a könnyünket törölgetjük csak most nem túláradó vidámságunkban, hanem meghatottságunkban. De könyörgöm, ne ennek a kedvcsinálónak a böngészésével vesztegessék a drága időt, hanem cselekedjék a következőket: vessék rá magukat az internetre, és olvassák el a blogot ától cettig, aztán vásárolják meg a puhafedeles, majd a keményfedeles kiadást is, vegyenek rögtön több példányt, hogy legyen mivel téríteni a szegény pogányok) között, akikhez még nem jutott el az alfinizmus napsugara. Karácsonyra is kiváló ajándék, legalább lesz valami értelmes is a fa alatt a sok értelmetlen hülyeség mellett. Vannak benne remek illusztrációk is, így akár olvasni még nem tudó aprónépek is örömmel forgathatják (szóval vegyünk nekik is párat). A szegedi Könyvmolyképző Kiadó azzal, hogy megjelenteti a macskanagyúr naplóját, már lerótta alattvalói kötelezettségét, úgyhogy most rajtunk a sor.

Matt Ridley ebben a könyvében sem okoz csalódást.Kitűnő ismeretterjesztő mű.