Sándor Erzsi

Csodálatos könyv!

Alaposan elolvastam a könyvet. Magam vakon születtem, megoperáltak egy éves koromban és azóta keveset látok. Síkírást és sok könyvet élvezettel olvasok Nagyon őszinte a könyv, Sándor Erzsi és a fia kapcsolatáról sok mindent megtudunk a kudarcokról és sikerekről egyaránt. Remélem Tamás évek múlva még ír egy könyvet az önálló életéről.

Mindennek van jó oldala, még ha nagyon el is van dugva. Egy ideje -jó ideje- az autizmus szemüvegén keresztül szemlélem a világot. A világ épnek mondott részét is és a fogyatékosnak mondottat is. Különleges érdeklődés, hobbi, mánia, -nevezhetjük bárhogy- alakult ki bennem. Gyűjtöm a mássággal foglalkozó megnyilvánulásokat. Míg mások bélyeget vagy egyebet gyűjtenek, addig én információkat. Így kerülnek kezembe időről-időre különböző fogyatékosságokat bemutató könyvek is. Olvasva őket, párhuzamot vonok, vagy éppen ellentéteket keresek az autizmussal. Kíváncsi vagyok arra, hogy mások, másfajta nehézségeket, élethelyzeteket vajon hogyan oldanak meg. Most egy fantasztikus könyvvel találkoztam: Sándor Erzsi Szegény anyám, ha látnám című könyvével, melyet vak fiáról, vak fiával írt. A könyv hangulata, nyelvezete úgy magával ragadott, hogy el is felejtettem olvasás közben, hogy a szereplők mekkora nehézségekkel küzdenek éppen. Kiderült, hogy bármely másságról legyen is szó, az út mindenkinek rögös. Mindenki átesik a Miért pont én? Biztos van valami csoda, ami segíthet. Ez csak egy tévedés lehet, reggelre minden rendben lesz fázisokon. Minden mássággal végigjárják a szülők a terápiák, fejlesztések és minden egyéb, eredménnyel kecsegtető lehetőségek rögös útját. Családok egymásnak adják a címeket. Körbejárva, ebben-abban a módszerben csalódva visszaérkezve a kiindulóponthoz rájönnek, hogy a megfelelő segítség hiányában leginkább magukra számíthatnak. Ezért nagyon fontos a könyv üzenete: pozitív hozzá állással , önsajnálatot és gyermekünk sajnálatát mellőzve, a problémák megoldását keresve könnyebb lehet ez az amúgy is nehéz élethelyzet. Segítsük gyermekünket mindenben, de helyette ne éljük az életét. Neveljük minél önállóbb életre. Sándor Erzsi szerint is Ha nem hazudunk egymásnak (ha néven nevezzük a problémát és felvállaljuk) talán megkönnyíthetjük az életünket, vélhetően éppen annyival, amennyivel megnehezítjük. Hosszú távon mégis ez tűnik épelméjű befektetésnek. Nem érdemes egy életet az állandó csalódásra és vesztésre pazarolni. A könyvet mindenki figyelmébe ajánlom, olvasása nagy élmény, kár lenne kihagyni. Tóth Zsuzsanna