Olen Steinhauer

A könyvet az alábbi négy szempont szerint véleményezném: Szerkezet, Nyelvezet, Történet, Egyediség Szerkezet: A könyv 4 részből áll, melyek 10-15 oldalas fejezetekre vannak bontva. Az első rész egy bevezető rész, az utolsó pedig egy lezáró rész. Tehát a könyv érdemi része ~350 oldal a középső szekciók. Az 1., 2. és 4. fejezetben nagyrészt a főszereplő szemszögéből ismerjük meg a történetet és a szereplőket, míg a 3. részben mellékszereplők viszik tovább a cselekményt. Nyelvezet: Rendkívül egyszerű és könnyen olvasható, mintha egy akciófilm forgatókönyvét lapozgatná az ember. Található benne jó néhány francia szöveg is, illetve a nevek nagy része német, amerikai, orosz, távol-keleti, stb.. Mindemellett a szerző előszerettel használ utca és város neveket is, melyek kifejezetten autentikussá teszik a művét. Történet: Alapjában véve lineáris szerkezetű, de sokszor vannak visszautalások, és gyakran bővül újabb és újabb részlettel a főhősünk misztikus élettörténete. Ami kifejezetten tetszett, hogy többször is egy-egy fejezet erejéig egy mellékszereplő szemszögéből mutatja be az események folyamát, amely valamivel közelebb viszi az olvasót a megoldáshoz/megértéshez. Egyediség: A könyv olvasása kapcsán gyakran a Jason Bourne sorozat jutott eszembe, bár ez kevésbé rohanos, itt inkább a nyomozáson van a hangsúly. A globális összeesküvés elmélet és a hazugságra épített életpálya, nem szokatlan egy kriminél és annyira a végkifejlett se eget rengető, de ettől függetlenül egy rendkívül igzalmas könyv. Összeségében én csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti az akció-krimiket.