Mihail Bulgakov

Jól indult és a könyv háromnegyedéig egyre feszültebb és érdekesebb lett. Aztán úgy éreztem egyre érdektelenebb és kapkodós. Nem túl maradandó.

Briliáns regény. A Mester és Margaritában a fantasztikum válik reálissá, s a realitás fantasztikum. A cselekmény három szálon fut, három szintet kapcsol össze, a fantasztikumot , a reális világot, és a filozófia elviségét. Misztikus, néha mulatságos, szerelmes, szenvedélyes, filozofikus, öntörvényű, gogoli mélységű szatirikus látásmód, ezekkel tudnám a legjobban jellemezni.

A Mester és Margarita az a regény, amely a 20. század emberét teszi górcső alá Moszkván keresztül. Az ember esendőként és mint teremtett csoda éppúgy téma, mint a misztikum és a mitológia, amelyek azóta tartoznak az emberhez, amióta csak létezik. Az életről, a társadalomról, a magasztos és alantas érzelmekről kapunk képet, amelyeket a szereplők képviselnek. Gúny, szerelem, csodálat, erkölcsök, művészet, ahogy a szerző látja és láttatni kívánja. A filozófiai kérdés: vajon elmerülnek-e a szereplők az emberség bűnös mocsarában, vagy megtisztulva hősként emelkednek fel a gonosszal szemben?

Ez életem legjobb könyve! Bár, az első pár oldal szenvedés volt, a végén már alig tudtam letenni! Az utolsó oldalnál az kívántam, hogy bár lenne még vagy 100 oldal...aztán meg még 100

Gondolom mindenki ismeri Bulgakov stilusát, ami vagy tetszik vagy nem. Ezt a könyvet ajánlom azoknak is, akik a "nem szeretem" katagoriába soroljak magukat, mert a könyv mindenki számára érthetô nyelven szňl az olvasňhoz, a történetek frappánsak, igazlmasak, es legfôkeppen letehetetlenek, legalábbis, amig nem olvastuk végig.