Mark Lawrence

Őszintén szólva a történet kissé nehézkesen indult. Legalábbis azt gondoltam az elején h ez a könyv se nem jobb se nem rosszabb bármelyik 3/5 -ös átlagos sztorival rendelkező könyvnél. Néha szükségtelenül, már-már zavaróan brutális, de átlagos. Aztán végül jó hogy nem adtam fel, de milyen jó. A történetvezetés lendületes lett, izgalmas, a karakterek a mélyen megvetettből egyre inkább a szívemhez nőttek. Szóval akit nem rettent el egy kicsit gyenge kezdés, és némi brutalitás az elején az igazi gyöngyszemre találhat a trilógiában. Az utolsó forintig megérte számomra

A rengeteg pozitív kritika hatására olvastam el, alapvetően szórakoztató történet, de nincs benne semmi rendkívüli. Lawrence a blogján írt arról, hogy elsősorban George R R Martin munkássága motiválta a trilógia megírásában, a színvonalat viszont nem igazán sikerült elérnie. Hiába a sötét hangulat és a brutális cselekmény, a történet maga kevésbé súlyos, a karakterek pedig felszínesek.

Sikeresen újraolvastam az előző 2 könyvet, így a 3. még élvezetesebb volt, felfigyeltem olyan dolgokra amikre először nem. A történet folytatódik, Jorg immár 7 ország ura és hajt a Császári címre. Visszatekintünk, hogy utazta be a Széthullott birodalmat és a császári választás is eljön. Jorg új mágikus dolgokat fedez fel ami segítségére is lesznek. Tökéletes zárókötet, igaz, hogy akadt 1 dolog amire előbb jöttem rá mint a könyv megmutatta volna, de szerintem ez így volt beleírva. Aki az első 2 könyvet elolvasta és tetszett neki, akkor már ezt a könyvet kellene olvasnia :)

Folytatjuk a Tövisek hercege könyvet, sikeresen bosszút állt anyja és öccse gyilkosán, megszerezte a trónt és király lett. Nyíl herceg vonul ellene hatalmas seregével, de Jorg esze ágában sincs térdre borulni előtte. A csaták gyönyörűen vannak kidolgozva, újabb mágiákat, szerkezeteket ismerünk meg. Fény derül olyan titkokra amelyet jobb lett volna nem megtudni, de nélkülük nem teljes az ember. Nekem jobban tetszett az első könyvnél, mert itt már tudjuk Jorg történetét és szurkolunk neki. Sok mindent be kell vetnie a hatalmas hadsereg ellen, hogy győzedelmeskedjen. Vajon sikerül neki?

Jorg egy igen érdekes és szépen kidolgozott karakter. Az embernek utálnia kellene azért amit művel, de amint megismered a történtét, rájössz, hogy mennyi mindent élt meg és még mindig megy tovább. Végignézte anyja és öccse halálát egy tövisbokron, túlélte a tövisbokrokat amelyekbe bele kellett volna, hogy haljon. Kimagasló az, hogy tesz az emberek véleményére, jövendöléseire és, hogy ha mondják neki "ezt nem tudod megcsináni" akkor épp azért is megcsinálja. Megvalósíthatatlan dolgokat visz végbe és él túl. Rablóbandát vezet és külön tetszett a fejezetek között egy-egy testvérről alkotott gondolat. Már másodszor olvastam el, és most még több dolgot értettem meg. Fantasy rajongóknak nagyon tudom ajánlani.

Az író rögtön a könyv legelején bedobott a mély vízbe, a történet közepébe csöppentem, ahol minden csupa vér és gyilkolás. Picit meglepett ezzel a kezdéssel és azzal a brutalitással, amit az első oldalakon olvastam, de erős a gyomrom, úgyhogy ez nem tántorított el a folytatástól szerencsére. A regény nagyon olvasmányos,sodró lendületű, eseménydús, tele van akciójelenettel, és a történet is jól kitalált. Az első 50 oldal teljesen beszippantott, Lawrence stílusa pedig levett a lábamról. A nyelvezetet is nagyon szerettem, a szépirodalmi igényességgel megalkotott mondatok nagyon jól illettek a középkori hangulathoz. Voltak hibái és hiányosságai, de ezekkel együtt is szerettem és el fogom olvasni a folytatást is. Ajánlom minden fantasy-rajongónak, aki bírja a brutális jeleneteket. Érdekes volt megismerni Jorg életútját, látni, ahogy a kilencéves fiúban az őt ért tragédia hatására valami meghasad és megszűnik gyereknek lenni, ahogy apja tétlensége belehajszolja őt egy eskübe, miszerint megbosszulja szerettei halálát, és ahogy kegyetlen gyilkos lesz belőle. Talán meglepő, de én megkedveltem Jorgot, annak ellenére, hogy brutális és kíméletlen. :)

Nagyon érdekes, fordulatokkal teli, ugyanakkor brutális a könyv története. A főhős egy kegyetlen szörnyeteg, de mégis szerethető, mindig van valami a tarsolyában. Talán a legjobb könyv, amit mostanában olvastam, várom a folytatást!

A történet és a főhős is nagyon érdekes érdemes elolvasni!

A történet elején egy olyan - rendkívül kegyetlen és kíméletlen - főhőst ismerhetünk meg, aki nem ismer lehetetlent, áthág minden korlátot, fiatal kora ellenére gyilkosságok, brutális cselekedetek sora szegélyezi útját, ellentmondást nem tűr, a legdurvább eszközökkel szerez érvényt akaratának, s mindezt olyan könnyed lazasággal teszi, hogy egyszerűen nem lehet nem kedvelni. Zseniálisan megírt gonosz karakter. :) Aztán ahogy haladunk előre a fejezetekkel, úgy ismerjük meg a múlt és a jelen kis szeletkéit, képet kapunk arról, hogy Jorg, a Tövisek Hercege mitől vált azzá a szörnyeteggé, aki azt a sok kegyetlenséget elkövette, mi állt ezeknek a cselekedeteknek hátterében, mi hajtotta előre, és kik igazából a cselekmény mozgatórugói. A könyvben is használt hasonlattal élve: vérbeli sakkjátszma ez, csak éppenséggel a szerepek tisztázása várat még magára. A történetből egyértelműen kiemelkedik Jorg karaktere, és felmerülhet a kérdés, hogy vajon egyetlen ember jellemét és annak változásait bemutató írás képes e kellően érdekes és színes lenni ahhoz, hogy végig fenntartsa a figyelmünket, és ne váljanak a lapok üressé, a történet érdektelenné, semmitmondóvá. Nem egyszerű erre válaszolni, de azt gondolom, igen. Amíg végigkísérjük Jorg viszontagságos életútjának fontosabb állomásait, megismerhetünk néhány társat, akikről pár kivétellel nagyon keveset tudunk csak meg, bár az a néhány, aki több szerephez jut, kellően jól megírt figurája Lawrence meséjének, hozzáteszik azt a szükséges pluszt, ami előbbre viszi a történetet, általunk megértünk bizonyos miérteket. Talán nem is a társ a legjobb szó rájuk, de olyan elemei a történetnek, akik karakterkidolgozás szempontjából ugyan nem túl hangsúlyos, de mégis meghatározó szereplői Jorg életének, hatottak rá, alakították őt. Ugyan eddig csak pozitívumokat szedtem csokorba, de ettől függetlenül nem vagyok maradéktalanul elégedett. A cselekmény egyes pontjai valahogy nekem kilógtak a nagy egész egyébként zseniális atmoszférájából, kicsit idegennek hatottak ebben a jól kitalált közegben. Összességében pár apróságtól eltekintve nagyon tetszett a Tövisek Hercegének a meséje, Lawrence stílusa. A történet maga vélhetően nem fogja megváltani a világot, de kellően pörgős, lendületes, a durvaságot nem nélkülöző elemekkel megteremtett kissé sötétebb hangulatvilág uralja, és Jorg hihetetlenül jól eltalált karakterével megfűszerezve minden adott a remek szórakozáshoz. Piros pont a szerzőnek, hogy a mű önmagában véve is élvezetes olvasmány, szóval a kötetre egy sorozat nyitó darabjaként tekintő olvasókat se riassza el.

Nagyon nagyon tetszett!Várom a folytatást:)