Kötter Tamás

Sajnos együtt vettem meg a Dögkeselyűk c. könyvvel. A Rablóhalak az előbbi mű copy-paste változata 90%-ban. A Dögkeselyűk is értékelhetetlen számomra, mint irodalmi kategória, a Rablóhalak pedig még azt is felülmúlta.

Nagyon nem ... elég erős, negatív érzelmeket váltott ki belőlem a könyv. Nem a történetek, hanem ahogy a szerző tálalja ezeket. Ezt én nem nevezném irodalomnak.

Nagyon, nagyon keserű csalódást okozott a könyv, pedig kíváncsi voltam rá. Egyetlen pozitívumot tudok csak kiemelni: a könyv rendkívül könnyen fogyasztható, gyakorlatilag két óra alatt el lehet olvasni. Réz András a hátsó borítón - mások máshol - Bret Easton Ellishez hasonlítják a szerzőt, teljesen alaptalanul. Az Amerikai psycho valóban egy szörnyeteget ábrázol, de olyan mélységben, hogy az egyszerű brutalitáson felül lehet emelkedni. Ott a szerző morális kérdéseket feszeget, gondolkodásra késztet, és még a fordítás mögül is érezni, hogy a könyvet jól írták meg. Ezzel szemben Kötter figurái konganak az ürességtől, a cselekmények fájóan banálisak. Az így-úgy felskiccelt karakterekben nincs semmi rablóhalszerű, nem értem, miért érdemes bemutatni őket. Ha ez - ahogyan számos helyen lehet olvasni - csakugyan a "kis magyar felső tízezer" , akkor a szerző szociológusként is gyenge, ugyanis ez a könyv még puszta leíró irodalomnak is kevés. Szórakoztatónak pedig végképp nem nevezhető.