Konrad Sutarski

Konrad Sutarski 1934-ben született Poznańban, 1965 óta Magyarországon él, gépészmérnök, mezőgazdasági gépek nagymúltú tervezője, a mezőgazdasági műszaki tudományok doktora, lengyel kisebbségi politikus és diplomata, az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat elnöke - az egyik legeredetibb lengyel költő. A "Wierzbak" nevű poznańi irodalmi csoport egyik alapítója, amely a varsói "Współczesność" és a krakkói "Muszyna" mellett az "'56-os nemzedék" lengyelországi irodalmi csoportosulásai között a három legjelentősebb közé tartozik (1957-62 között évente szervezte az ifjú költészet országos fesztiváljait). Konrad Sutarski - aki viszonylag ritkán és keveset ír - ma írói munkásságában körülbelül 20 kötetet tarthat számon, ezen belül öt saját költészeti kötetet (köztük két válogatást), szerzője számos, könyvalakban kiadott műfordítói válogatásnak (magyar nyelvből, köztük három magyar költészeti antológia). Saját versei szerepelnek egyebek közt a "Mai lengyel költők" (Współcześni poeci polscy, Varsó, 1977) című antológiában, valamint "A Wierzbak kora" (Wiek Wierzbacka, Poznań, 2005) almanachban. Marek Obarski lengyel költő és irodalomkritikus Sutarskit a hatvanas-hetvenes évek fordulóján jelentkező legfontosabb irodalmi irányzat - a "Nowa Fala" (Új Hullám) - előfutárának nevezte (1985). Egy másik költő-irodalomkritikus, a magyar Gittai István Sutarski költészetét olvasva a következő hasonlattal élt: "Hasonló érzéseim támadtak T. W. Eliot verseinek olvasásakor" (1994). Az egyik legnagyszerűbb magyar elme - Csoóri Sándor - a következőképpen nyilatkozott: "Konrad Sutarskit évek óta az irodalom nagykövetének tartottuk... Magyarországot viszi Lengyelországba, de saját hazáját is a hátán cipeli el hozzánk. Különleges, igen szép sors ez" (1994).