Kalmár Éva

Egyetértek az előttem szólóval, voltak pillanatok mikor le kellett raknom a könyvet és kicsit később újult erővel nekifogni, elsősorban megérteni az akkoriban működő "rendszert". Nem könnyű olvasmány de érdekes, meglátni, átélni -ha csak így történeten keresztül is- azt hogy egy ostoba teljhatalmú ember tönkretehet egy -amúgy nélküle virágzó - országot....

Ha könnyed szórakozásra vágysz, ne ezt a könyvet válaszd! De ha kiváncsi vagy más kultúrákra, gondolkodásmódra, kötelező elolvasnod a Vadhattyúkat. Három generáció életén keresztül látsz bele a kínai történelem legutóbbi száz évébe, és képedsz el annak szörnyűségén. Nem volt könnyű nőnek lenni arrafelé, az emberi kiszolgáltatottság és kegyetlenség megrázó példáit láthatod, miközben megismerkedsz Mandzsúria kopár és embertpróbáló történelmével. Nem tudom eldönteni, melyik generációnak volt nehezebb sorsa, de az olvasott történetek sokszor mellbevágtak, képtelen voltam továbbolvasni a könyvet, olyan volt, mintha egy tömör történelemkönyvet lapozgatnék. Az író stílusa nyers, létszik, hogy nem egy hagyományos értelembe vett regényt írt, hanem egy visszaemlékezést, sokszor darabos a megfogalmazás. amit leírt viszont ütős napokig emésztettem egy-egy fejezetet. Akit nem riaszt el a kegyetlen valóság és szereti a történelmi műveket, kötelező elolvasnia Jing Chang, ma Angliában élő kínai professzor önéletrajzi ihletésű művét. Nekem nagy élmény volt.