Heinrich Böll

Nyolcadik gyermekként született az I. világháború legínségesebb időszakában. Kölnben járt katolikus elemi iskolába 1924 és 1928 között, majd a Kaiser-Wilhelm gimnáziumba, ahol letette az érettségit. A bonni Lempertz könyvkereskedésben vett részt képzésben, majd beiratkozott német nyelv és irodalom szakra a Kölni Egyetemen. Nem rokonszenvezett a nemzetiszocialista politikával, sikerült a Hitlerjugend-tagságot kikerülnie, de 1939-ben behívták a Wehrmachtba: Franciaországban, Romániában, Magyarországon és a Szovjetunióban szolgált, többször meg is sebesült. 1942-ben feleségül vette fiatalkori szerelmét, Annemarie Cech-et. Amerikai hadifogságba esett, ahonnan csak a háború végeztével szabadult. Első gyermeke, Christoph, 1945-ben született, de még ebben az évben el is hunyt. 1947-ben, 1948-ban és 1950-ben született Raimund, René és Vincent. 1947-ben kezdte írói pályafutását "A vonat pontos volt" (Der Zug war pünktlich) című novellával. Ezt számos ismert kisregény, regény és elbeszélés követte. Ezek - írói hozzáállásából fakadóan - többnyire a háború utáni Németországban játszódnak. Tagja volt a Gruppe 47 elnevezésű irodalmi társaságnak. 1972-ben a világháború utáni első német íróként megkapta az irodalmi Nobel-díjat, a Csoportkép hölggyel (Gruppenbild mit Dame) (1971) című művéért. Ebben a regényében a német történelmet követte végig az I. világháborútól az 1960-as évekig egy nő életrajzán keresztül. 1974-ben jelent meg híres műve, a Katharina Blum elveszett tisztessége, amely a zavargások sújtotta NSZK viszonyait festi le, ahol egy kisstílű bűnözőt is terroristának kijáró rendőri készültséggel fognak el, a vele egyetlen nap óta kapcsolatban lévő főszereplőt pedig szintén tönkreteszik. A regényt több mint 30 nyelvre fordították le. Ugyanebben az évben megkapta a Carl von Ossietzky-díjat.