Faltisz Alexandra

Ovis korú lányaim imádják, egy szuszra kellett olvasni nekik (általában mint a többi könyvét :) A kislány és édesapja beszélgetéseit kihagynám a meséből, de ettől eltekintve nagy izgalommal vártuk a végét. Vicces, mai, van mondanivalója. Szeretjük Lázár Ervint, könyveit viszont szívesebben venném kézbe más illusztrációval.

A gyerekeimet elvarázsolta, és megvallom, engem is számomra ez a könyv, olyan, mint egy segédeszköz egy óvónőnek egy zöld óvodában, ahol környezettudatos nevelés folyik. Tetszett nekem ez a mese azt hiszem, a környezetvédelem, a környezet, táj, természet szeretetére, tiszteletére nevelést már kisgyermekkorban el kell kezdeni, mert tényleg nagyon sok nyomja már az ember lelkét, ill. van a rovásunkon a környezetünk ellen. Környezetvédelem Vízipók-csudapók módon csak épp ez nem a vizek mellett, hanem erdő-mező környezetben játszódik. Tetszett a mesekörítés, azaz a próbák teljesítése, mint minden mese fontos (és kötelező) alapeleme, tetszett az ötlet, hogy miközben Csillagszemű próbákat teljesít, másoknak segít akarva-akaratlan. A próbák teljesítése a leglényegesebb okító rész a könyvben, hiszen ezekből a részekből sok újat tanulhat(=fedezhet fel, logikázhat ki stb.) a gyerek mint pl. a hangyák állandóan gyűjtögetnek, vagy hogy a hernyóból pillangó alakul, a legyek beköpnek mindent, stb. Úgy érzem a könyv a küldetését betöltötte nevelt, okított, szórakoztatott, ablakokat nyitogatott a világra, az írói neves vezetéknevet viselnek, de a Zsófia nevű még kezdő, (igazából nyelvtanár és fordító), gyerekkönyv-próbálkozásnak pedig egyáltalán nem tartom rossz kezdésnek meséből készült táncjátékot pedig elhoznám a vidéki városok művelődési házaiba, és bemutatnám a gyerekeknek hasonló nevelő-szórakoztató, vagy szórakoztatva nevelő célzattal Faltisz Alexandra illusztrációi nagyon helyesek, megnyerőek, kedvesek a végtelenségig, még a csúnya is széppé válik, mint a végén ahogyan a pillangó kibontakozik a hernyó-alakjából. Igen tetszenek nekem; színesek és ízlésesen színesek, és ez mostanság a csili-vilik világában olyan fontos, mert ez is ízlésformáló. És végül még egy fontos dolog, itt is érvényesül a mese célja: érzelmek közvetítése a gyerekek felé, érzelmek keltése, felébresztése bennük. Csak olyan egyszerű és hétköznapi, de a legfontosabb érzelmeké, mint pl. a szeretet, a barátság, a hűség, a kitartás, a vigasznyújtás, a segítségnyújtás, a lemondás, az áldozathozatal, a számíthatsz-rám, a vendégszeretet, a gondoskodás, a rászorulók bátorítása, a ragaszkodás stb. Legszórakoztatóbb részek a próba részei voltak, különösképpen a szeméthasznosító bogarak ez amolyan igazi szelektív-üzenet; de olyan apróságok is megmosolyogtattak, mint pl. az ápoló fehér lepke elnézést kért a szuri beadása előtt, a pimasz és szemtelen, csend- és rendháborító legyek alakja, vagy konzíliumot hívott össze dr. keresztespók, amire igaz, hívatlanul de megérkezett a természetgyógyász álcincér, és amíg a hétköznapi orvosok, ápolók felváltva ápolták betegüket, ő talpmasszázst is alkalmazott ezek szerintem jópofa dolgok, és a változó világunkban ezek is a gyógyítás eszközei közé sorolhatók. A réten eldobált ill. a bogarak által összegyűjtött söröskupak-újrahasznosítás pedig egyenesen a tavalyi környezetversenyt juttatta eszembe, versenyfeladatként játékokat kellett készíteni szemétből, hulladékból (mi amőbát készítettünk vizespalackot záró kupakokból és hullámpapírból). Tetszett még az is, amikor a végén Csillagszemű segítségére siettek azok a bogarak, akiknek korábban ő a segítségére kelt. Ötletként tetszett a hangyák életének monotonitását oldó tánc/zene mint megoldás. Megnevettetett a kékeszöld dongó kissé pimasz, provokatív alakja. Ami ellenérzést keltett: Sakti-Bakti, a varázsló katica alakja nekem nem jön össze a kedves, (dagadt) bogár és a varázslóság; nem tetszett a természetgyógyászat lenézése, ill. arról téves üzenet közvetítése, és a (védett) szarvasbogárról a gonosz jelző közvetítése, amire végül is fény derül, hogy igaz-e vagy sem kiderül, hogy ő is egy érző lény. Összességében jó kezdeményezésnek tartom a könyvet. Kicsit úgy éreztem magam felolvasáskor, mint vízipók palotájában, keresztesbarátommal, a csigákkal meg a többiekkel a rajzfilmeket nézve

Nagyon jó, érdekes mesekönyv, szépen megfogalmazva.