Nyámnyila Nyúl és a Bűvös Bubák - avagy hogy tanuljunk meg újra gali-galiul

- Pipijja, pipijja!
- Mi az, ki az? - riadt fel Nyámnyila, és azonmód kereket oldott volna, ha Ememem meg nem ragadja a lábát és csendre nem inti.
- Csssst! - suttogta. - Nincs semmi vész, csak maradj csendben!
Nyámnyila remegett, de már nem akart elszaladni.
- Mi ez a hang? - kérdezte.
- Sára beszél álmában. Felváltva motyog két szót, amit értek is - igaz, nem tudom, mit jelent -, meg egy csomó másikat, amiből viszont egy kukkot sem értek.
- Pipijja, parisszija! Merköszömbevolnuzséte turemölé, pepejenci - motyogta újra Sára álmában.
- Szerintem érthető. Azt mondja, mert köszön be volna húsétel a túra mellé a Jenő apukája - brillírozott Nyámnyila.
- Mi van? Hogy kinek az apukája?
- Én beszélem ezt a nyelvet.
- Persze. Én is. Teve teveljeveseven mevegbovolovonduvultávál?
- Mi van a tevével? Nem értem, amit mondasz.
- Pedig ugyanolyan halandzsanyelv, mint amit te beszéltél az előbb.
- Én? Dehogy! - válaszolt nevetve Nyámnyila. - De inkább hallgassuk, hátha megértjük!
- Pipijja, pipijja!