Imádtam! Egyszerűen imádtam! Faltam minden oldalát és le se tudtam tenni amíg a végére nem értem. Nagyon várom a folytatást! Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Számomra ez a rész is könyvtári szerzemény volt, mint az előző kettő, és be kell valljam, örülök, hogy egy olyan "uramisten, nincs mit olvasnom!" pillanatomban nem adtam ki pénzt rá. Aki komolyan el szeretné olvasni a könyvet, és nem szereti a lelőtt poénokat, az most csukja be szemét, fogja be fülét, mert részletekkel fogok példálózni. Csak a teljesebb kép kedvéért. A történet középpontjában az egyik Utolsó gyermekének születése áll, aki nem titkoltan a Bölcs címét örökli - ennek köszönhetően változtatják Kellant sellővé (sellővé, ha mondom!), különben nem tarthatna kedvesével a varázsvilágba (hiszen démonok nem léphetik át a határt, de sellők, azok igen - kész képzavar). A kishableányos betét után következik a frappáns notre dame-i toronyőrös fordulat, amikor is kiderül, hogy ha a - kreatívan elnevezett - Black Mermaids faj képviselői a szárazföldre vetődnek, Quasi Modót megszégyenítő külsőt öltenek. Kellan, a hősszerelmes természetesen még ezt, és az átalakulással járó fájdalmat is vállalja csodálatosan tökéletes, és utánozhatatlanul nagy hatalmú kedveséért, akit persze egy fikarcnyit sem érdekel, hogy szerelme eltorzult, púpos szörnyeteggé alakult, ő ugyanolyan csodálatosnak látja, mint mindig. Moldomus udvarában mindenféle intrikák folynak, a történet valahogy mégsem képes valódi, érezhető feszültséget generálni. A történetvezetés töredezett, hirtelen, érthetetlen fordulatok bolygatják meg az egyenletes cselekményleírást, az ok-okozati tényezők túl erőltetettek. Néhány szereplő múltját az írónő kiemelten elénk tárja, és bár a Cat története valóban tetszett, sőt, ezt az aspektust éreztem a történet egyetlen erősebb pillérjének, a többi szereplő háttere összecsapottnak, nem megalapozottnak tűnt. Victoria szála is inkább afféle töltelékként vonult végig a történeten, hogy ne legyen annyira unalmas a két szerelmes szenvedése. Az ármánykodások, Claire mérgező megbélyegzése, Kellan gyilkossággal vádolása, valahogy egyik sem volt képes izgalmat kiváltani belőlem. Egyszerűen tudtam mi lesz a vége. Ahogy azt is, hogy Kellan hogyan fog átmenni a próbatételen, amit a párkák, Bű és Báj találtak ki neki. Egyébként miért van az, hogy ebben a könyvben mindenki idegesítő, aki rendelkezik valamiféle mindent-tudással? A szépség és szörnyeteg effektus Kellan és Claire között már meg sem lepő, tekintve a történet meseelemekkel tűzdelt mivoltát, és akkor a végére Nice megdöbbentő átváltozásával kapunk még egy kis Pokémont is, csak hogy a Disney ne mondhassa, hogy minden ötlet tőle származik. Egyébként magyarázza már el nekem valaki, hogy egy másik világ béli, cuki-muki poloskából hogy lesz sárkány? Nem mintha nem lenne fantáziám, de ha már minden ennyire kiszámítható és klisés, akkor a sárkány legyen már sárkányszerű, és minimum egy tojásból bújjon elő Na. A lezárás is összekapkodott, mindenki boldog, minden jóra fordul hirtelen, cukormáz folyik a falakon, unikornisok legelésznek a szivárványos égbolt alatti tarka-barka réteken... Én nem voltam elégedett. Nem állítom, hogy az előző két könyv a kedvencem volt, amit azóta is a párnám alatt őrizgetek, hogy éjszakánként jól tudjak aludni, de azoknak volt valami története. Valami afféléje. Lehet, hogy nem rágtam tövig a körmeimet közben, de olvastatták magukat. Ez a történet... Egy mesékből összetákolt, összecsapott lezáró rész volt, amit szerintem még maga az írónő sem írt meg szívesen, mert akkor legalább azt érezni lehetne a könyvön.
Remek könyv, izgalmas, és egyszerűen nem bírtam letenni! Szerencsére sikerült mindhárom részt egymás után olvasnom... És közben egy egész más és izgalmakkal teli világba kerültem, mindig tudni akartam, hogy mi a következő lépés, mi fog történni :)
Imádtam ezt a könyvet! Végtelenül magával ragadó! Benina fantasztikusan tud bánni a szavakkal, nagyon szeretem az írásait. Ez a könyve kötött le talán a legjobban, mert egy olyan világban játszódik ami valósan megtörténhetett. Bátran ajánlom mindenkinek! Annus
Most fejeztem be a könyvet, és alig bírtam letenni, még jó hogy meg van a következő rész. Benina nagyon eltalálta ezt a történetet. Az, hogy Claire és Kellan egymásra talált nagyon örülök, olyan jó olvasni hogy újra együtt vannak.
Alapvetően könnyen olvasható történet, itt-ott stilisztikailag helytelen elemekkel, amik meglehetősen ki tudják zökkenteni az olvasót. Erőteljes Twilight beütés érezhető rajta (nyilvánvalóan nem véletlen egybeesés ez azzal, hogy az írónő az említett Saga funfictionjének blogos írásával kapaszkodott fel a láthatatlan mélységből), megbolondítva egy kis Vámpírakadémiás hasonlósággal (boszikból démonok, morákból strigák, ha gyilkolnak). Az írói hang még nem teljesen kidolgozott (legalábbis nem tűnik annak), a szerelmi szál a tiniregényekhez hasonlóan túl hirtelen és végleges. Kicsit túl sok "nem számít, ha én meghalok, csak neki ne essen baja" szituáció. Már-már idegesítő önfeláldozási/önmarcangolási hajlam a főszereplő részéről, és csodálatosan hirtelen karakterfejlődés, amitől inkább összecsapott, mint katarzisszerű a befejezés.
nem akarok rosszat irni, de mégis azt kell mondjam, hogy azért jobbra számitottam. azon kivül, hogy a történet jó volt, legalább nem vámpir, több helyen is úgy éreztem, h twiligthoz hasonlit néhány cselekménye...
A Bíborhajú sorozat első kötet A Boszorka fénye benina műve.
A vámpírokon kívül is vannak érdekes és izgalmas misztikus lények! Végre valami más! Kíváncsian várom, mi történik majd a főszereplőkkel. Főleg, hogy benina, a szerző három részben meséli el a kalandokat.
Nagyon jó, hogy a Könyvmolyképző magyar íróknak is teret ad tehetségük bemutatására.