Barcsay Ábrahám

Magyar királyi testőr, a klasszicista költészet egyik alakja, a magyar testőrírók között a legműveltebb. Iskoláit Nagyenyeden végezte, a református kollégiumban tanult. Szüleit korán elvesztette, így Erdély részéről 1761-ben, más források szerint 1762-ben a bécsi testőrségbe küldték. Itt kötött ismeretséget Bessenyei Györggyel és Báróczi Sándorral.
A testőrségi szabályszerű öt év letelte után 1767-ben mint kapitány átlépett a Leopold nagyherceg nevét viselő 4. sz. dragonyos ezredbe. 1774. körül Dunántúl és váltakozva Nyitrában és Trencsénben, majd Nagyszombatban tartózkodott: itt ismerkedett meg Ányos Pállal; végre idegen tartományokba kellett mennie s a sziléziai táborozásban részt vett.
1777-ben már a római katolikus hitet vallotta. 1778-ban gróf Bethlen Zsuzsannával kelt egybe. A háború elmúltával hazájába tért. Tíz év múlva kitörvén a török háború, ismét táborba szállott és Lasci regementjében ezredesnek választatott. 1788 áprilisában Szabácsnál, augusztusba Dubovánál, 1789 októberében Nándorfehérvárnál harcolt és a béke megkötése után 1790. december elején magyar testőrezredessé neveztetett ki.
1794-ben nyugalomba lépett és jószágaira vonult vissza s hol Marossolymoson, hol Csórán lakott, mely helységben a lázadó románok 1784-ben az ő épületeit se kímélték meg.