Andrew Davidson

Ezt a könyvet azért vettem meg, mert olyan hangulatú könyvet kerestem, mint Musso könyvei. Jó kritikákat olvastam róla...De számomra maga a valóság kicsit kiábrándítóbb volt. A könyv eleje a fiatalember múltjával teli képek engem taszítottak...inkább pornó volt, mint romantikus...lehet, hogy ráhangolódás kérdése is, de nekem néhol rettenetesen unalmasak voltak Marianne történetei, s a történet végi katarzis is elmaradt.

Félve kezdtem neki ennek a könyvnek. Az elején egy kicsit nyomasztó volt és nem is akartam tovább olvasni a könyvet, de aztán győzött a kíváncsiságom és elolvastam. Örülök neki, hogy tovább olvastam a Vízköpőt, mert ez volt életem egyik legjobb könyve. Garantálom, ha egyszer a kezedbe veszed nem fogod tudni letenni!! Andrew Davidson lett a kedvenc íróm!!

Kicsit félve kezdtem neki a könyvnek, amire elég sokat vártam, ahogy mások is. Azt hiszem féltem attól, hogy milyen is lesz valójában, az elvárások idővel egyre csak nőttek, ha már ennyit kellett rá várni... Meg kell, hogy mondjam ez a könyv is azok között van nálam, amiket úgy gondolom, hogy érdemes volt elolvasni, mert adtak is valamit. Meseszerű, de mégis valóságos volt és magával ragadott a sok történet a történetben :))) Szerintem a könyvnek nem a szerelem volt a lényege, mert az már eleve eldöntetett hanem az, hogy esélyt kapjanak rá, hogy az valamikor kiteljesedhessen, de ugye az már kevésbé lenne izgalmas, mint az út ami odáig vezet :) Ebbe az útba mindenki azt lát bele és gondol, amit szeretne, de ez olyan mint Dante pokla mindenkinek más "meglepetést" tartogat ;) Ui.: külön köszönet az Ulpiusnak, hogy szavazásra bocsátotta facebookon a cím módosításának lehetőségét és így nem egy szerelmes ponyva címével jelent meg :D