Varró Zsuzsa

Letehetetlen. Imádtam.

Zokogva nevettem rajta. Az antropológiai része is élvezetes. Sajnálom, hogy az írónak nincs több hasonló könyve...

Nagyon szerettem. Igazán szórakoztató.

Felnőttként olvastam el a könyvet. Nagyon-nagyon tetszett. Már alig várom, hogy a gyerekeim kezébe adhassam!!!

Jó könyv, hiteles. Nem a szokásos történet, nem szokványosan (nyállal meg szentimentálisan) megírva, nem is happy end-es. A főhősnő férje, majd szerelme is jó példa arra, hogy az emberek típusai eléggé kultúra- és vallásfüggetlenek: szólamok, a történelmi sérelmek hangsúlyozása, a sikertelenség miatt más nemzet hibáztatása, cselekvésképtelenség - nálunk is sok embert jellemez. Érzik, hogy valami nagyon nem jó, de nem tudják, mi kellene helyette. Jókat ír leveleiben a hősnő húga, bár talán néha túl sok. A sok jó mondat közül az egyik, amikor Naznin azt mondja a fiúnak: "Mi csak kitaláltuk egymást". Ez is nagyon gyakori bárhol a világon, hogy a párok valami elképzelt, sóvárgott képet látnak a másik helyett. A többségnek nem hinném, hogy tetszene a könyv (nem pörög, nincs "akció"), és ez nem baj. Vannak más jó könyvek is, aki olvas, talál magának valót.

Igazán szép kiadás, sokkal jobb, mint a régebbiek. Azt viszont nem értem, hogy a pelét (az eredeti szövegben dormouse) hogy lehet vombatnak fordítani illetve, hogy Aliz cicáit minek kellett átnevezni?!

Hamisíthatatlan angol humor, némi romatikával fűszerezve, időnként áthallással az aktuális angol illetve nemzetközi politikai helyzetre. Remek könvy!

Ebben a könyvben egy halbiológus történetét ismerhetjük meg. Egy irreális feladattal keresik meg ami nem nyeri el tetszését. De tényleg, Önök szerint nem irreális lazacot telepíteni Jemenbe?A könyv elején nem mozgatott meg a téma, de ahogy haladtam előre és ahogy dr. Jones rábólintott a feladatra bizakodni kezdtem. A könyv érdekes nem csak a cél miatt, nekem azért is, mert megismarhettük a főszereplő gondolatait a napló részleteiből és tanúi lehettünk egy új barátságnak.