Született: 1934. március 12.
Moldova György Budapesten született 1934. március 12-én. Édesapja Reif Sándor,
mesterségét tekintve szűcs, de szakmáját sosem gyakorolta, inkább
vásározott, trafikot vezetett, alkalmi munkákból élt. Édesanyja
Berkovics Mária könnyűfémolvasztó segédmunkás, piaci árus volt, majd
háztartásbeli lett belőle. Moldova György az elemi iskolai tanulmányait a
Pongrácz úti iskolában, a középiskoláit pedig a Szent László
Gimnáziumban végezte, érettségijét 1952-ben szerezte. Akkoriban
versenyszerűen futballozott, bokszolt és sakkozott. A futballt máig sem
hagyta abba. Valószínűleg ő a világ legtöbbet futballozó írója, mivel
eddig közel 700 meccsen játszott.
1952-ben felvették a Színművészeti Főiskola dramaturg szakára, Hegedüs
Géza osztályába. Rendszeresen látogatta a Füst Milán vezette szombat
délutáni műelemzés-beszélgetéseket és Kardos Lajos pszichológiai
előadásait, mik nagy hatást gyakoroltak rá. Első publikációja a főiskola
Sirály című sokszorosított lapjában jelent meg Galgóczi Erzsébet és
Csurka István társaságában. 1957-ben sikeresen letette az összes
államvizsgáját, de abban az évben mégis otthagyta a főiskolát. Miután
osztálytársát, Csurka Istvánt és tanárát, Háy Gyulát bebörtönözték, ő
maga pedig Rajk Lászlóról akart drámát írni, nem látta értelmét a
diploma megszerzésének, így csak évekkel később jutott hozzá. Fizikai
munkásként helyezkedett el. Volt kazánszerelő, bányász, kertész,
javítóintézeti nevelő Aszódon és a pesti Szőlő utcában, de dolgozott
konzervgyárban is.
Miközben gyűjtötte az élményeit, rendületlenül írt. 1958-ban a
filmgyárba került dramaturgnak, tíznél több forgatókönyvet írt meg,
mikből nem lett film, leszámítva a Fejér Tamás rendezte
Szerelemcsütörtököt. Ádám Ottóval és Makk Károllyal dolgozott együtt. A
film zenés bohózatát, a "Légy szíves Jeromos"-t 1962-ben vitték színre a
Petőfi Színházban.
1964-től szabadfoglalkozású író lett, ki délelőtt a Hungária kávéházban
vagy a Kis Lucullus étteremben, délután pedig a Széchényi Könyvtárban
írt. Első riportja a Csillagban, első novellája pedig az Új Írásban
jelent meg. Önálló kötetre azonban hét évig kellett áhítoznia. Az idegen
bajnok c. elbeszéléskötete 1963-ban jelent meg a Szépirodalmi Kiadó
gondozásában.
Az irodalmi közvélemény azonnal felkapta fejét az eredeti hangú,
gördülékeny stílusú, kemény kiállású íróra. Következő kötete, a Sötét
angyal c. regény nagy sikert aratott, ami által a fiatalabb korosztály
szívébe is belopta magát. A hatvanas évek közepétől a Magyar Rádiónak,
azon belül is a Rádiókabarénak lett állandó munkatársa. Azóta több mint
70 könyv szerzőjének tudhatja magát. Az "Idegen bajnok" 1963-ban jelent
meg, a szerző pedig a "Negyven prédikátor" (1973) és a "Ha jönne az
angyal..." (1988) című regényeire a legbüszkébb. "Rossz könyvem van, de
hazug, tisztességtelen nincsen." -- jelentette ki egy alkalommal.
1983-tól a Ludas Matyi, 1984-85-ben pedig a Magyar Nemzet munkatársa
lett. 1955-től rendszeresen közölni kezdték elbeszéléseit, regényeit,
szociológiai ihletésű riportjait. Az 1960-as évek közepétől pedig a
hazai humor és szatíra hasonlíthatatlanul eredeti, meghatározó,
példátlan népszerűségű egyéniségévé vált. Művei több millió példányban
keltek el, némelyik három-öt kiadást is megért.
Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek
felvetése, cselekményesség, magányos, "mindennapi hősök" szerepeltetése.
Irodalmi munkásságát négy jól elhatárolható területre oszthatnánk:
klasszikus szerkezetű prózai írások és színdarabok, szatírák, riportok,
aforizmák. Legnagyobb sikereit a szívós oknyomozó munkán alapuló
riportköteteinek köszönheti, melyben egy-egy gazdasági terület, szakma,
hivatás vagy egy-egy tájegység gondjait járta körül (Tisztelet Komlónak,
Akit a mozdony füstje megcsapott, A szent tehén, Az Őrség panasza
stb.). Tízezrek nézték meg színdarabjait, a Légyszíves Jeromost (Petőfi
Színház), az Arrividerci Budapestet (Kamara Varieté), a Parlament
gebinbét (Irodalmi Színpad), Az élet oly rövidet (Irodalmi Színpad), a
Titkos záradékot (Nemzeti Színház), az Ifjú Gárdát (Játékszín).
Moldova György kitüntetései:
-
SZOT-díj (1967)
-
József Attila-díj (1973, 1978)
-
Karinthy-gyűrű (1981)
-
Kossuth-díj (1983)
-
Nagy Lajos-díj (1993)
-
Maecenas-díj (1994)
-
MSZOSZ-díj (1994)
-
Demény Pál emlékérem (1995)
-
kollektív Pulitzer-díj (2000)
-
Közbiztonsági Díj arany fokozat
-
Aranysíp kitüntetés (mint tiszteletbeli vasutas)
-
bolgár Hitar Petar nemzetközi szatíradíj
Mind a tíz elődjét olvastam, ez a sorozat méltó és időszerű befejezése. Kívánom,hogy még legyen ideje több remekmű megalkotásához és talán a 12. töltény is elkészülhet.