Irodalom a határon. Italo Svevo regényei az Osztrák-Magyar Monarchia szellemi életében

A könyv középpontjában egy város és egy író áll. A soknemzetiségű kereskedőváros, Trieszt és Italo Svevo. Horizontján pedig feltűnik az Osztrák-Magyar Monarchia Béccsel, Prágával, Csáthtal és Krúdyval, Olaszország irredentizmusával, sőt Joyce-on keresztül az egész európai 19-20. századforduló. Korábbi kulturális hagyományok nélküli szabad kikötővárosban hatalmas szellemi fejlődést indító generáció, Svevón kívül Slataper, Bazlin és mások a régiek közül főleg a barokk művészeten (látszat-valóság), Schopenhauer filozófiáján és Goethén nevelkedtek. A kortárs modern nyelvelmélet, a freudi pszichoanalízis hatására rendkívül gazdag és eredeti tematikát és érzelmi atmoszférát alakítottak ki. A lényeg és jelenség, a ,,mitikus kor", az öregség, a halál, a betegség, a feltárulkozás problémáit boncolgató olasz nyelvű Monarchia-irodalom joggal állítható párhuzamba a prágaival vagy a budapestivel, csak éppen sokkal kevesebbet tudunk róla, mint a korszak német vagy szláv nyelvű regényéről, Vajda György Mihály és Fried István tanulmányai révén. Italo Svevo életművét a szerző monografikus igénnyel tárgyalja. Idézi politikai nézeteit, élete eseményeit, bemutatja nagypolgári családi környezetét, mindennapi tevékenységét és ezek szerepét a művekben. Az elemzett három regény vagy inkább egy trilógia hosszú évtizedek alatt formálódott a ,,kettős életet" élő nagyiparos/kereskedő-író keze alatt. A cselekvésképtelen ember (inetto), a hazugság, az utazás, az idő és számos más kérdés regényeken átívelő elemzése nem zárul le a Zeno tudatával, a szerző az öregkori állapotról beszélve szól a nálunk alig ismert, furcsa novellákról, amelyeket akár az életmű csúcspontjának is tekinthetünk.