A kis tudósok

Részlet a könyvből:
Kedves Bandi! Hálás szívvel köszönöm névnapomra küldött leveledet, amire, látod, apa kivételes engedelmével még ez nap felelek is. Kivételes engedelemmel: mert későre jár már az idő s a nevetős képű holdvilág is úgy integet be az ablakon, mintha aludni küldene...
Az ám, ha ilyen boldog napon aludni tudna az ember a tyúkokkal! Hallgass ide, pajtikám: elmondom neked, mért volt ez a nap olyan boldog napom! Legalább újra gyönyörködöm benne.
Édes apával, Pistával, Jankicával már korán reggel kimentünk a Várhegyre. De nem úgy szegény vándorlegény módjára ám, üres tarisznyával! Pista volt a teherhordónk: csak úgy nyögött az elemózsiás tarisznya alatt. Én se mentem üres kézzel: én vittem a növénygyűjtő táskát, meg a növényásót. Vagy inkább ők vittek engem: annyira örültem nekik. Ki nem lehet azt mondani, milyen büszkén lépkedtem én ezzel a teherrel, - meg is fordult utánam, akivel csak találkoztunk.
Régi kívánságom ez a növénygyűjtő készség, édes apám aztán mára meglepett vele. Ha te is ilyent kívánnál magadnak, szívesen megcsináltatom az idevaló mesterrel. Még jobb lesz azonban, ha megírom, milyen s nagyjában meg is rajzolom: ennek a nyomán tenálatok is meg tudják csinálni, tán még különben, mint az enyim.