Míg a halál el nem áraszt

Ez a könyv nem a politikáról szól. Annál sokkal fontosabbról. A halálról. És a hozzá fűződő viszonyunkról. Arról a rettegett és ismeretlen erőről, amely elől szüntelen menekülünk, amelytől annyira szorongunk, és amelynek tényét elfojtani úgy igyekszünk. Amely azonban észrevétlenül mégis rangot, méltóságot és értelmet ad az életünknek. A halál az a végső szörnyűség, amely elragad bennünket az élők közül, de amely egyúttal emberré tette a homo sapienst. Nem az élet értelmét kerestem ezért ebben az írásban, hanem a halálét, mert amíg az utóbbira nincs válaszunk, addig az előbbire mondott minden bölcsességünk a semmiben foszlik szét.

Ádám és Éva beleharapott a gyümölcsbe, és immár tudjuk, mi lett belőle. De mi van akkor, ha Ádám és Éva hosszas bolyongás után visszajut a Paradicsom helyére, és ott nincs semmi? Sőt, kiderül, hogy sohasem volt. Kiderül, hogy az egészet csak ők találták ki. Abból mi következik? Nos, ez a huszonegyedik század legfontosabb kérdése.