Sókratés utolsó levele

I. e. 399-ben az athéni néptörvényszék halálra ítéli Sókratést. Ki kell üríteni a méregpoharat. Platón mesterének, Alkibiadés barátjának, Athén egykor legnépszerűbb emberének. Mi rejtőzik a homályosan megfogalmazott vádpontok mögött: az ifjúság megrontása, új daimóni dolgok behozatala? Milyen erkölcsi tendenciákat, társadalmi és politikai érdekeket testesítenek meg vádlói, a hadvezér Anytos, Melétos, a költő fia, s az ügyvéd Lykón? Hová süllyedt Periklés aranykora óta a gazdag, szabad, művelt Athén, hogy most, pestistől kipusztítva, ellenségtől legyőzve és kirabolva az ártatlan aggastyánon tölti ki ideges dühét, megaláztatásának keserűségét? És miért akar meghalni Sókratés? Mert védőbeszédéből nyilvánvaló, hogy halálra szánta magát. Védekezése vádbeszéd bírái és ellenfelei felett. Mentegetőzése gúnyolódás. Egész magatartása inkább tovább szítja ellene a szenvedélyeket, semmint megenyhítené a szíveket. Mikor büntetést javasol magának, állami ellátást kér a Prytaneionban, ami az olympiai győzők jutalma. S Kritón, a hű barát, hiába unszolja, szökjön meg: Sókratés marad. E rejtélyes magatartás okait, az igazságosság, erény és bölcsesség fanatikusának külső és belső konfliktusait igyekszik feltárni ez a regény.