Akárkivel

A szerző, a könyv keletkezéséről:
Nem akartam ezt a könyvet, egyáltalán nem akartam már semmit. Verset legkevésbé. Különböző - nem épp vigasztaló - események eljuttattak ahhoz a felismeréshez, hogy: verset írni annyi, mint fontosnak érezni magunkat a világban. Igen ám, de a világ nem érez fontosnak bennünket. Ezt a kibékíthetetlen ellentétet én - a magam részéről - hiúságom rovására egyoldalúan, de megnyugtatóan intéztem el.
Akkor jött ez a szerelem. Még véletlenül se akartam valamilyen formában - nemhogy egy egész kötetben - megörökíteni. És egyszer csak, három hónapig tartó érzelmi-gondolati delirálás után, anélkül hogy elhatároztam volna magam, vagy tervet, elképzelést készíttettem volna, írni kezdtem. Így, ahogy itt következik - három vers kivételével -, pontos időrendiségben, az első sortól az utolsóig. Nem akartam többet, csak vallomást. Lehetőleg meztelenül.
Hogy milyen megszállott voltam (mert mindmáig úgy érzem, hogy végül is meg kellett írnom ezt), talán azzal is igazolhatom, hogy amikor már nagyjából összeállt az anyag, az élére valami szívem szerinti mottót szántam: természetesen Dosztojevszkijtől és találomra. Elővettem hát a régi kiadású Megmételyezettek egyik kötetét, felütöttem, de alig lapoztam benne egyet-kettőt, máris megakadt a szemem egy mondaton.
A romantikusok hajdan az ilyesmit valamiféle "szellemujj" közreműködésének tartották.