Az élettárs

Margueritte írásművészete a XX. század első évtizedeiben bontakozott ki és szökkent szárba. Leghíresebb műveit a női emancipáció témájában írta, azt vizsgálja és bontja ki aprólékos gonddal, hogy a nők miként tudják érdekeiket érvényesíteni az átalakuló társadalomban, és a férfiak ezt miként viselik, hogyan adják föl fogcsikorgatva korábbi felsőbbrendű pozícióikat. Margueritte ekként fogalmazza meg könyve főhősének harcát: Hány élet és különösen hány asszonyi élet fog elsorvadni a felszabadulásig, amelynek Annik előhírnöke. A jövendő városához vezető út teli van előreláthatatlan útvesztőkkel. Éppoly kiszámíthatatlanok a felszabadulás módozatai is. Annik nem a tegnap igénytelen és alázatos asszonya annak az oldalán, akit szeret, hanem a holnapnak fordult, lépést tartó, gyöngéd és szabad akarattal hozzászegődött élettársa a férfinek. Rövid haját azért díszíti csokorral, hogy megmutassa, akármennyire asszony is belül, ha kell, férfias is tud lenni.