Lovagvilág Magyarországon

Kötetünk a magyar középkor 1000 és 1459 közötti időszakából a lovagi kultúra és lovagi hadviselés művelődéstörténeti, fegyvertörténeti tanulságait veszi számba. Az itt olvasható tizenöt tanulmány szinte mindegyike alapvetően arra keresi a választ, hogy a lovagi szertartások, mentalitások, mítoszok mennyire kerültek be a korabeli magyarországi hadviselő társadalomba, s azok a rendelkezésünkre álló forrásokból miként mutathatók ki. A dolgozatok többek között érintik a hazai lovagrendek, a lovas pecséthasználat, a korai hadi zászlóhasználat kérdéseit. Úttörő tanulmány olvasható a középkori hadilovakról, ami a témának első magyar nyelvű összefoglalása. A kötet a forráshasználat problémáját egy elméleti összegzésen túl a Rasso-legenda, a humanista Aventinus magyar szempontból nagyfontosságú krónikája és az 1459. évi körmendi ütközet elemzésén keresztül mutatja be. Végül a keresztes hadjáratok korára irányítják a figyelmet a Kálmán- és András-kori magyar részvételt, valamint Szent László fiktív keresztes vezérséget tárgyaló írások. A kötet technikai jellegű írásait (lovagi fegyverzet, öklelőtechnika, számszeríjak) indokoltan zárja a Zsigmond-kori hadmérnöki irodalom Magyarországon éppen a szerző által ismertté tett műveinek a bemutatása, ami ismét azt igazolja, hogy az Anjou-kortól Magyarország szellemi tájékozódásában, az uralkodói udvar reprezentációjában lépést tartott Európa vezető területeivel.