Válság vagy egyensúly? - Gondok és feladatok a rezisztencianemesítésben

Néhány évtizede egy-egy felfedezést, találmányt általános érdeklődés fogadott. Lépést tartott a tudomány és a közvélemény. Napjainkban már elhalványodott ez a kapcsolat. A szakterületek speciális törekvései csak közvetve - sokszor káros következményeik alapján - válnak közismertté.
A legkisebb részfeladat, a legegyszerűbb tevékenység is hat a környezetre - közvetve egész világunkra. A legkisebb részek tervezésekor, a legkisebb egységek megváltoztatásakor is éreznünk kell a felelősséget: az ember felelősségét a jelenért, a jövőért. Hogy viszonylagosságunkat, ugyanakkor abszolút súlyunkat megfelelően értékelhessük, tanulságos lesz a makrokozmosz végtelenségéből közelítenünk. Könyvünk első része az emberi tevékenység - alkotás vagy rombolás - felelősségérzetéből és a természet tiszteletéből fogant.
Egy konkrét szakterület, a rezisztencianemesítés egyik eszköze az ember és környezet továbbélésének, harmóniájának. Ez az eszköz akkor szolgálhat jó célokat, ha szemléletünk, cselekvésünk a természettel rokon, annak szerves része.
A növény nemesítés új, az ember céljait szolgáló irányba sodorja az élőlények változását. Ez az irány sokszor ellentétes a természetben megszokottól. Ez a tevékenység csodálatos. Bepillantást enged a természet titkaiba. Különleges feladat a természet részeseivé, szereplőivé válni.
A felgyorsult változások a kérdések sokaságát szegezik szembe a beavatkozó emberrel.
Felmérhetjük-e megnyugtatóan, hogy a megváltozott állapotban mi tér el a természetes rendtől, mi természetellenes?
Elégséges-e az ideális programok tervezéséhez és kivitelezéséhez a meglevő tapasztalat?
Át tud-e állni egy élőlény a csoportról a gigantikus populációra? Milyen új rend teremtődik, mikor egy növényfaj a több évezredes társulásból kilépve saját magával kerül szomszédságba? Követni tudja-e a kórokozók és kártevők mozgását, dinamikáját, evolúcióját? Értelmezhetjük és tervezhetjük-e a változást, az átalakulást?