Németalföld festészete a XV. században

Az egykori Németalföld a mai Belgium és Hollandia kultúrájának hirtelen felvirágzása a XV. század fordulóján csaknem egy időbe esik az itáliai kora reneszánsz művészetével. Maga a jelenség azonban legalábbis ami az alkotások szellemét és formai megjelenését illeti inkább a középkorhoz kötődik.
Ezt a sajátos fejlődést követi nyomon a könyv egészen a XVI. századig, az itáliai hatás kizárólagossá válásáig. A tanulmány a XIV. század végi viszonyok ismertetésével kezdődik, azzal a korral, amelyben a németalföldi és a francia festészet olyan szorosan összefonódott egymással, hogy a szakirodalom franko-flamand művészetként emlegeti. Az északi születésű Limbourg fivérek vagy a név szerint nem ismert Maréchal de Boucicaut hóráskönyvének Mestere fő műveiket a francia arisztokrácia szolgálatában alkották. A Van Eyck fivérek azonban a genti oltárt már egy gazdag flamand polgár megbízásából festették. Az északi országrész festői közül a könyv elsősorban Geertgen tot Sint Jans és Hieronymus Bosch munkásságát emeli ki. Az első kivételes kolorista képességeivel, az utóbbi vízióinak fantasztikus világával emelkedik ki kortársai közül.
A szerző a történeti fejlődés felvázolásán túl arra törekedett, hogy feltárja a művek rejtett jelentését, azokat az utalásokat és gondolati tartalmakat, amelyek a mai néző számára már nehezen hozzáférhetőek.
Az illusztrációk 48 színes képtábla a tárgyalt mesterek és a XV. századi németalföldi festészet fő művei, amelyeknek felvételeit számos nagy múzeum bocsátotta rendelkezésünkre: a Prado (Madrid), a Louvre (Párizs), a National Gallery (London), a Groeningemuseum (Brugge), a Musées Royaux des Beaux-Arts (Brüsszel), a Metropolitan Museum of Art (New York) stb.